|
Tisztelt Olvasó!
Marcali Kerékpáros egyesület
stílusosan két keréken búcsúztatta az Ó évet.
Nyolc kerekes pattan fel drót szamarára,
hogy a csodálatos napsütést
kihasználva tekerjenek el a Balatonig, na meg vissza.
Szerencsénkre a 68 sz.
úton nem volt nagy forgalom ezért valamennyit tudtunk
beszélgetni egymással, s
így gyorsabban szaporodtak a kilométerek.
Balatonmáriára érkezve, azonnal a
strandot vettük célba. E helyen csodáltuk
gyönyörű tengerünket. Mi közben
felelevenítettük az Ó év
élményeit, ki és hányszor tekerte
körbe tavunkat,
milyen eredménnyel, stb. Sokáig nem maradhattunk, mert a
lemenő nap igen csak
hideg levegőt húz maga után. Némi folyadék
pótlás után (no alkohol) haza indult
lelkes kis csapatunk. Egészségesen kifagyva, 30 Km
megtétele után, minden
probléma nélkül begurultunk városunkba,
és elmondhatjuk, hogy tettünk egy
kicsinykét az egészségünkért. Most
már a szögre akaszthatjuk paripáinkat, és
várhatjuk a 2012-s bringás szezont. 2012 – ben is
nagy szeretettel várjuk
bringázni szerető embertársainkat!
Mindenkinek Egészségben és Munkában gazdag újesztendőt kívánok!
Zsiga-bá
|
XII. Duna Maraton
Marcali
versenyzők 10. alkalommal
tekertek a Duna maratonon. Július 4.-n 7-fő öltötte
magára a neon zöld mezt,
hogy Marcali várost képviselve újra
meghódítsák a visegrádi hegyeket. Előző
napok esőzései miatt némileg
módosították az eredeti pálya
nyomvonalát, így
valamivel rövidebbek lettek a távok. Ami nem okozott lelki
traumát senkinek,
hiszen egyre veszélyesebbek a meredek lejtők és egyre
nehezebben mászhatók a
durva emelkedők. Hirtelen nagy esőzések kimossák a
kövek közül a földet és emiatt
elmozdul a talaj, kerekeink alatt. Idén először
szerettük volna együtt
teljesíteni a középtávot, sajnos ez nem
sikerült, mert a felkészülésre
mindenkinek nem volt megfelelő ideje. Ekkora terheléskor nem
pihenhetünk sokat,
mert lesavasodnak izmaink és nem tudunk vissza ülni a
nyeregbe. Ezért nem
vártuk be a hosszan lemaradt társunkat (sajnos).
Már
a rajthoz való készülődés is
nagy izgalmakat okozott, természetesen az
„idiotizmusunkat” előtérbe helyezve,
mindenből a pozitívot hoztuk ki. Rajtnál persze a
legutolsó szektorban tudtunk
helyet foglalni. Se baj! Majd megnyomjuk az első 10 Km-t, ami,
amúgy is aszfalt.
Igaz, 10-20% os dombocskákkal tűzdelve. 10 órakor
megszólal a rajt zene!
Pattognak az spd-ék (patentpedál), egekbe szökik az
adrenalin, megindul az 1700
versenyző, mindenki szeretne a rajt pozícióján
javítani. Dani társamat sikerült
utolérnem a 4. Km-ben, s nagyon hamar sikerült
leküzdeni az első meredek
szakaszt. Terepre érkezve Pali Barátomnak
fehérnemű gondjai voltak, amin
gatyahajítással segített. Első
frissítőnél bevártuk egymást, úgy
ahogy azt
megbeszéltük. Itt, egy laza riport is belefért az
időnkbe, www.Bringatv.hu!
Innét együtt mentünk egy
darabig, együtt a Marcali neon zöldek, meg az Atádi
narancs. Folyamatosan
kerülgettük egymást a +15 fokban, s a
frissítőknél egymást kínálgattuk a
vasárnapi menüvel (citrom, müzli,pogi,stb..). Baleset
nélkül sikeresen
teljesítettük a távot. Mi, a Marcali
bringások így visszük hírét
csodálatos
lakhelyünknek. Zalai-dombságtól a Bakonyon
keresztül a Mátráig!! Rövidtáv;
Fenusz Márk, Berta Marcell, Hotter Gyula.
Középtáv: Mazzag Dániel, Kiss Pál,
Horváth Zsolt, Szakonyi Gábor (Nagyatád), Silinger
István. Tisztelettel:
Zsiga-bá
|
|
Írta: Zsiga-bá
2011 június 16. (csütörtök) 05:07
 18
éve annak, hogy a Balaton karikát elkezdtük, a Marcali gimnázium
szervezésében. Több éve annak, hogy egy csapatban kerekezünk a
Balatonig. Balatonmáriafürdőn két fele oszlik a bringások népes tábora, s
mindenki megy a maga útján. Gimisek Siófok fele, „külsősök” Keszthely
fele tapossák a pedálokat.
9 óra
környékén gyülekeztek a
túrázók s hamarosan már az egész
parkolót megtöltötték. Kaposvári
társaink is begurultak. Gyors üdvözlés,
rövid eligazítás, majd tűz. Indulás!
Városban tettünk egy tisztelet-karikát, majd
célba vettük a Balatont. Igazi kerékpáros
időnk volt, semmi felhő, minimális szellő. Igaz az szembe fújt,
de ez nem okozott gondot. Balatonmáriáig egy konvojban
haladtunk, amolyan demonstrációt színlelve, hogy
lássák vezéreink, a
kerékpárút
szükségességét! Balatonig minden rendben.
Szétvált a csapat.
Keszthelynél mi is kettéváltunk és
társaink többsége Tapolca irányába folytatta útját. Jó magam maradtam az
eredeti Balaton parti csapán. Vonyarci kápolnánál megálltunk egy
panoráma tekintésre, na meg aki megmászta a 20%-os emelkedőt, annak a pihi
is jól jött. Míg társaink a tavas barlangban csónakáztak, mi
Badacsonyban sasoltuk a „természeti kincseket”. Este „bevettük a várat”,
elfoglaltuk a szállást. Semmi lazítás, mert a vacsora után
kihagyhatatlan program vette kezdetét! Újoncavatás! Itt mi is történt…?
2. napon szikrázó napsüti, 15km/óra a
szembeszél, na meg hatalmas lelkesedés láttam a „kockás” fejeken.
Örvényesen nem szabad kihagyni a forrásvizet, majd Tihanyban a
fagylaltot. Egyeseknek a „pofa” meszelés is belefért, ezzel is fokozva a
hangulatot!!! Balatonfüreden találkoztunk gimis társainkkal. Cirka 30
perc dumcsi után nyargaltuk tovább, hisz nekünk 50Km volt hátra. Ennek
ellenére nem siettünk, több rövidebb, amolyan regeneráló, lazító pihit
tartottunk. Este siófokon ment a duhaj-haj….!
3. napon is változatlan, jó időben
kezdtük a kerekezést. Balatonszemesen ebéd, Fonyódon uzsi. Természetesen a
parti kincseket sehol nem hagytuk ki. Igyekeztünk felderíteni az
érdekes látnivalókat. Balatonmárián az utolsó fagyit hatalmas élvezettel
eresztettük a szervezetbe, hogy az utolsó szakaszra meglegyen az
elégetni "való-caló". Innét egy vágtában szaggattuk a kilométereket
egészen a virtuális célszalagig.
Aki szeretné megtudni miket is
rejtegetnek a kipontozott részek….., legközelebb tartsanak velünk és
megtudhatják csapatunk titkait! Fantasztikus volt!!! Ciao Zsiga-bá
|
|
Írta: Berta Marcell
2011 június 02. (csütörtök) 11:26
 Kedves Sporttársak !
Szeretném
megosztani veletek szilvásváradi maratoni élményeimet. Hol is
kezdhetném mint az elején. Szombat reggel fél 8 körül indultunk útnak,
B. keresztúron gyors tankolás és matrica - vétel után irány Fehérvár.
Ugyanis Gyuszinak építészeti versenye volt. 9 re már ott is voltunk a
verseny 10 órakor kezdődött.
Gyors helyzet
felmérés után már csak a
csavarhúzók zajától volt hangos a terem. 2
óra elteltével vége volt a versenynek Gyuszin
láttam: " ez lehetett volna jobb is „ :-) , de semmi hiba
lényeg hogy sikerült megoldani a feladatot. Gyors
ebéd majd eredményhirdetés után újra
kocsiban voltunk és most már ténylegesen
Szilvásvárad felé igyekeztünk. Pestet
elérve kezdődtek a tolakodások a kocsik között,
de lekopogom egész jól átjutottunk semmi gond
nélkül. Bő másfél óra után
letértünk az autópályáról
és betértünk Egerben a Tescoba a másnapi
versenyhez az összegondolt energiapótlásért.
Ezután már csak 25 km volt vissza... ...
végre megérkeztünk :-) , kis várakozás a kapu előtt, de bejutottunk és
jó érzés volt kicsit kinyújtóztatni végtagjainkat. Kis pihenés után
közös megegyezés alapján elmentünk a rajcsomagért meg persze körülnézni,
hogy van e valami érdekesség ha már a 10. Szilvásvárad maraton volt.
Rajtcsomag átvétele után tekintetünk a
hegy tetején lévő kilátóra szegeződött, nem volt kérdés hogy feltekerünk
e ? :-). Felfelé aszfalton, lefelé túra ősvényen a V-fékek bánatára
(nem nagyon szerették a folyamatos fékezést és kicsit felmelegedett a
felni így nem sok fékhatást tapasztaltunk).
Visszaérve a szállásra gyors tusolás
után, elindultunk valami éttermet nézni mert már nagyon éhesek voltunk.
Kb az 5. étterem lett a megfelelő (mert csak ott volt tv ahol a bl-t
lehetett nézni :-) ). Vacsora után még visszanéztünk a rajtközpontba
ahol valami érdekes zene szólt nem nagyon tudtuk élvezni ... :-) így
elindultunk "hazafelé" és fejben próbáltunk a másnapi megpróbáltatásra
koncentrálni.
Másnap reggel szomszédaink trappolására
ébredtünk. Nagyjából összeszedtük magunkat és elindultunk a boltba, hogy
vegyünk valami étket reggelire. Meg volt, Gyuszi jól bevált reggelijét
választottam én is (2 kifli + 0,5 liter kakaó) :D majd 1 banán és 1
müzli bevétele után készen álltam/álltunk a versenyre.
Fél 10 fele elindultunk a rajthelyre
ugyanis a verseny 10 kor kezdődött. a rajtcsomagban található
energizálót benyomtuk felesbe így készen álltunk teljesen, hogy
meghódítsuk a Bükköt . 10:00-kor Fire helyett egy szaros sípszó, na
akkor menjünk. Rögtön rajt után 13 km emelkedővel próbáltak
barátkoztatni a pályával ami nem is volt annyira vészes Gyuszival együtt
tekertünk egész kellemes tempóba majd olyan 8 km körül betereltek egy
szűkebb ösvényre ahol volt mindenféle kiabálás, anyázás amiket hallottam
:-) : PÁLLLYYYYAAAA !!!!! de sajnos nem sok mindenkit hatott meg
ugyanis ugyanúgy középen tolták a bringákat :/ . Felérve az emelkedőn
hátranézve Gyuszit nem láttam próbáltam megvárni de mint utólag kiderült
rettentően beragadt az emelkedőn.
Így innentől egyedül tekertem kisebb
lejtő után ismét egy kis emelkedő és végre 1 frissítőpont. 1 pohár víz
és indulás tovább aszfaltos rész következett kis pihinek jó volt. Majd
ismét emelkedő de olyan jó szo...tós fajta ami nem is emelkedik igazán
de a köveken mégis megnehezíti a dolgunkat, hogy feljussunk. Ezután jött
az első veszélyesebb lejtő a karomat nem éreztem az ujjaimat nem tudtam
kinyújtani annyira rázott hiába volt teleszkóp :/ , majd még, hogy ne
legyen olyan egyszerű "emelkedjünk" még egy kicsit.
Így édes a pihenés lefelé ami nem volt
épp leányálom a bicikli 2 méterenként ki akart menni alólam és mellette
még a szokásos -nem tudom kinyújtani az ujjam szituáció- szóval
élvezetes volt. Azon gondolkodtam h milyen szép tiszta maradt a biciklim
le se kell majd mosni erre egyik kanyarban kisodródtam kicsit és pont
bele egy szép kis nyomvályúba ami persze, hogy tele volt sárral, így nem
volt többet kérdés, hogy lemossuk vagy nem:-).
Már csak 1 km volt vissza fellélegeztem h
mindjárt vége. Beérve az arénába kis kacsázás után áthaladva a
célvonalon nagy örömmel vettem tudomásul, hogy ezt a verseny is sikerült
teljesíteni. Néhány perc után Gyuszi is beért igaz sikerült neki
perecelnie 1-t de szerencsére semmi, komoly baj nélkül megúszta. Aztán
visszamentünk a szállásra lefürödni majd visszanéztünk egy finom
gulyásra. Megvártuk míg Blazsó Marci beér a 117 km ről 4 óra 46 perc
alatt :O és utána gyors pakolódás után már indultunk is hazafelé.
Jó verseny volt élményekkel teli hétvége
úgy érzem remélem Gyuszi nevében is mondhatom. 39 km megtétele után az
eredmények így alakultak : Gyuszi 30. lett én pedig 26. Mindenkinek jó
tekerést a továbbiakban aztán Duna Maratonon újra rajthoz állunk és
öregbítjük a Marcali biciklisek nevét :D :D
Üdv.: Marci
|
|
Szerzõ: Silinger István - Dátum: 2011.05.16. - Maraton/Túra : Mountainbike Challenge, Zalaegerszeg
|
Sárdagasztást arannyal jutalmazták….
Május 15.-én vasárnap zajlott az
első „mountain bike challenge" terep kerékpár verseny Zalaegerszegen.
Marcali várost egy 4 fős csapat (Rádics Mária, Mazzag Dániel, Kiss Pál,
Silinger István) képviselte. Mivel a cross-country nem a mi „műfajunk",
egy kicsit féltem e versenytől. Reggel fél nyolckor elfoglaltuk helyünket az
„arénában", és gyors tereprendezés után rajthoz is álltam.
Mivel hétvége van, természetesen szakadt az eső, s
mellé megint társult a +10-12 fokos hőség! Megállapodtunk, hogy 3 kört megyünk
a 2800 méteres pályán, amelyen 80 méter szintkülönbség volt. Lovamra semy slick
(apró mintás), papucsokat szereltem, később ez volt a vesztem. 8 ó. 15 perckor
rajt: mindenki nagy erőkkel vágott neki a 10 órás megmérettetésnek, hiszen
nagyon nem mindegy, hogy a szűk szakaszra hányadiknak érkezik a versenyző.
Ekkor még teljes egészében tekerhető volt a pálya. Igaz, a technikás
szakaszokon meg-megbokrosodott a lovam és a sárba dobott. 2 Km-en beállítottam
az esés rekordom számát. 3. karika után Pali barátom váltott, majd Dani és
Marika következett. Ekkor már az eső is alább hagyott.
Vetélytársaink
is folyamatosan cseréltek. Pihenőkben
gyors bicaj mosás, majd felkészítettük (olaj,
váltóállítás, stb...) a
következő
futamra őket. Hatalmas „hőségben" minden alkalmas anyagot
(fólia, laticel)
előszedtünk a kocsiból, hogy védő
öltözéket készítsünk magunknak.
Társaimnak
kapca is került a cipellőbe, képeinken nagyon jól
látható a gyártási
technológia! A rossz idő ellenére nagyon jó
hangulatban zajlott a verseny. 18
ó. 15 perckor áthaladási stop, innét senki
nem mehetett a pályára, viszont akik
már megkezdték körüket, azok hivatalosan
fejezhették be azt.
Eredményhirdetés
20 órakor a város főterén, hangzott
el a hangosbemondóba. Mindenkinek gratulálni tudok, akik
végig tekerték e
versenyt. Nem biztos, hogy a Papírkutyák jártak
jól, akik a meleg szobában
kínozták zsírpárnáikat. Minden
jó, ha a vége jó. Zalaegerszegen is sikerült
a
Marcali bringások nevét beírni a
„történelembe", és ÁTVENNI AZ ARANYAT!
Ja, majd elfelejtettem, nekünk volt a legcsodálatosabb
nevünk,(Marys + a
kakaskák). Következő verseny: 2011. május 21.
szombat, Bakonybél.
Ciao Zsiga
|
Szerzõ: Silinger István - Dátum: 2011.05.09. - Maraton/Túra: Kishegy maraton, Balatonlelle
|
 Vasárnap
rendezték Balatonlellén a Dse terepkerékpár versenyt. Marcaliból két fő
állt rajthoz. 14 év alatti kategóriában Dénes Csongor, felnőttben
Silinger István. Gyerekeknél szerencsére száraz volt a talaj és
biztonságosan tudták teljesíteni a távot. Itt Dénes Csongor a második
helyen érkezett célba.
Mindenki
készülődik a
felnőttek rajtjához, az eső is. Háromnegyed 11, elered az
eső. Na még ez kell a 8 fok mellé, mondja az egyik
versenytárs. Társaim vacilálnak, hogy induljanak-e
vagy sem!? Végül egyedül álltam rajthoz. Az
első kőrben végig szakadt s a föld tetejét
kellőképpen feláztatta. Ezzel nem is volt semmi gond
addig, míg el nem értük az első agyagos
területet. Nagybütykű gumim azonnal feltelt
sárral, amire a lösz csak hab volt. „Felfele
sírva, lefele réva” tekertem, esetenként
toltam paripámat. Majd 3 óra megfeszített
tekerés után a 2. helyen sikerült a célba
érkeznem. Talán a "Papírkutyák"
döntése volt a jó, akik nem
dagonyázták végig a mai versenyt. Minden
elismerésem szurkolóinké, kik elkerekeztek a
tetthelyre. Jutalmuk az volt, hogy hazafelé „
platón” utazhattak a megfáradt lovak közt.
Ciao: Zsiga-bá
|
Szerzõ: Vágó Zoltán - Dátum: 2011.01.23. - Maraton/Túra: -
|
Negyvenéves versenyzői pályafutását ismerték el december 29. –én, a Somogy
megyei Asztalitenisz Szövetségben. Az alkalmat felhasználva kérdeztem az elmúlt
évekről Lantos Ernőt.
Mikor kezdted a játékot?
Hat éves korom óta pingpongoztam
versenyszerűen, Úttörő Olimpiákon kezdtem.
Járási, megyei, és országos versenyeken
vettem részt. Megyei Úttörő Olimpiát nyertem,
negyedik helyezett voltam az országoson, akkor nyert a
Klampár Tibor Úttörő Olimpiát.
Serdülőben járási és megyei bajnok voltam.
Ifjúsági koromban tagja lettem a megyei csapatnak.
1978 –ban az Ivusza Pisti hazajött Marcaliba, Ő akkoriban már NBI – ben
játszott, nagyon ismert versenyző volt. Országos versenyeket nyert a Klampár
idejében! Marcali Volán színeiben kezdett itthon játszani. Akkor a Mihalics Géza
bácsi volt a mi edzőnk.
Mi általában a megyei bajnokságban jól szerepeltünk, volt év hogy nyertünk
is. De mert nem volt meghatározó játékosunk,feljebb nem kerültünk. Ekkor
kapcsolódott be a csapatba Ivusza Pista. Feljutottunk az NBII be és sokáig ott
játszottunk.
Tudni kell, hogy akkoriban nagy tábora volt az asztalitenisznek, erős mezőny
volt a második osztályban is! Rendszeresek voltak Marcaliban a versenyek. A
mostani birkózó csarnokban játszottunk. Érdekességképem megemlítem, hogy volt
Marcaliban teltházas bemutató mérkőzés a Sportcsarnokban, a Klampár is itt volt
akkor. Népszerű sportnak számított az asztalitenisz!
Jelentősen erősödött a csapat, de gondolom nagy volt a
korkülönbség …
Így van tíz év, de nem nagyon
számított. Hatalmas csatákat vívtunk
egymás ellen, viszont párosban együtt
játszottunk 28 évet. Ma is őzöm Pista
ajándékát, amit abból az alkalomból
kaptam Tőle, hogy először győztem le versenyen. Nagydolog volt
számomra! Annyira "együtt" voltunk, hogy volt olyan NBII
szezon, hogy nem buktunk meccset!
Egyszer minden véget ér …
Én is így gondoltam. A nyolcvanas
években abbahagytam a sportot a vállalkozásom
miatt. De nem bírtam sokáig … néhány
év múlva el mentem pingpongozni Hévízre.
Egy idő múlva hívtak Lengyeltótiba ahol
épen alakult egy csapat. Én 1994 és 2005
között ott játszottam. Jól ment még az
NBII –t is megjártuk. 2005 –ben beneveztem a
korosztályos Európa Bajnokságra.
Itt egy cikket mutatott nekem Lantos "Öcsi" … hiszik, nem hiszik
megtaláltam a Marcali Portál archívumában. Beidézem:
Hatalmas mezőny jött össze a
szlovák fővárosban az egy héten át
tartó erőpróbára; az öt korosztályban
37 országból négy híján
kétezren(!) neveztek, s egyszerre 76 asztalon folytak a
csatározások. A kontinensbajnokság
erősségéről elég legyen annyi, hogy az
indulók zöme még mindig hazája I. vagy II.
osztályú bajnokságában szerepel.
Magyarországról 59-en próbáltak
szerencsét; köztük volt a somogyi színeket
egyedül képviselő marcali Lantos Ernő, az NB II-es
Lengyeltóti VSE játékosa.
Lantos Ernő az 50-59 évesek
korcsoportjában volt érdekelt, s remekül
helytállt. Az egyéni versenyben a
csoportmérkőzések során olasz ellenfelét
sima 3-0-ra, német és szlovák
riválisát pedig 3-1-re legyőzte, így a 200-as
táblán folytathatta tovább a
csatározásokat. Itt előbb orosz, majd német
ellenfelénél is 3-1 arányban bizonyult jobbnak, a
64-es főtáblán viszont 3-0-ra kikapott a két
évvel ezelőtti páros Európa-bajnok dán
Rambergtől. Párosban a pécsi Koronics Károllyal az
oldalán mindhárom csoportellenfelüket - egy-egy
angol, walesi és spanyol kettőst - 3-1-re vertek, a 100-as
táblán viszont nagy csatában 3-2 arányban
alulmaradtak egy szlovák kettőssel szemben.
Az 50-59 évesek korosztályában - ez volt a legnépesebb mezőny a maga 420
indulójával... - Lantos Ernő volt a második legjobb magyar, aki (különösen a
második szettben) a legjobb nyolc közé jutott dán Ramberget is rendesen
megszorongatta. Egyedül csak Takács János, az egykori világ-bajnok válogatott
tagja - ki ne emlékezne a Jónyer, Klampár, Gergely fémjelezte világverő magyar
együttesre - volt eredményesebb nála. Bár hazánkból népes csapat utazott
Pozsonyba, sajnos egyetlen érem sem jutott a magyar résztvevőknek. ( Somogyi
Hírlap 2005. július 2. Fenyő G.)
Gondolom a hazai szenior bajnokságban is szerepeltél
…
Igen többször értem el dobogós, helyezést. Párosban nyertem is egy
alkalommal, a Balatonbogláron rendezett versenyen. Kétévente rendszeresen
megrendezik ezt a bajnokságot. Sajnos annyira elkoptak az ízületeim, hogy már
nem tudok indulni ezeken a versenyeken. 2005 decemberében letettem az ütőt.
A Szövetség viszont nem feledkezett meg Rólad …
Nagy örömömre ez év
decemberében meghívtak arra az ünnepségre
ahol kaptam egy elismerést a Somogy Asztalitenisz
Sportjáéért, a velejáró
kupával, a játékos kategóriában.
Én harmadikként kaptam ezt a díjat. Az elsőt az
Ivusza Pista kapta!
|
