Túra- és maratonbeszámolók 2008
| Szerzõ: Kiss Pali - Dátum: 2008.10.16. - Maraton: Tel-Aviv - Jeruzsálem (70Km) |
Jom kipur
Kedves barátaim!- leírom egy pár mondatban,
görkoris élményemet, egy kis
kõritéssel és nem keritéssel, mert az azt
jelentené, hogy bazi nagyot zakóztam.
Jom kipur. Vagyis, egy olyan zsidó ünnep, amikor a
hagyományok szerint ez az engesztelés, a böjt napja.
Idézek: „Ugyan jom kipur csak egynapos ünnep, de
mégis az egyik legfontosabb, hiszen ez az egyetlen tórai
böjt. A tóra a szombatok szombatjaként is
említi, hangsúlyozva fontosságát. Idonk
legnagyobb részét ilyenkor ajánlatos a
zsinagógákban tölteni.”
Nos, én nem voltam a zsinagógába, az
autópályán voltam, hisz a sport egy olyan dolog,
ami épp elégé kiengesztel, amikor kiadhatok
magamból minden rossz energiát és gondolatot,
valamint feltölt egy olyan érzéssel, ami
saját egómat öntözi, és
bátorít a mindennapi akadályok könnyebb
vételére.
Bekezdésnek ennyi.
Szóval én azt találtam ki, ha már valami
lelketlen elvitte a bicajom, sebaj!- megteszem az utat görkorival.
Tel-Aviv- Jeruzsálem. 2008-10-09. 65 km
autópályán, mert azt elfelejtettem mondani, hogy
ez ünnep alkalmával kb. 24 órán
keresztül nem megy semmi, se repülõ, se vonat, se
hajó, se autó, se motor, csak a bicajozás
és egyéb emberi erõ által hajtott
szerkentyûk.
Reggel 06:05 kor indultam és nagyon el voltam határozva.
A Scooter nem kiabálta bele a fülembe, hogy „
Fire!” és ez hiányzott. Rögtön,
két kanyar után, egy olyan igazi sajtó
fotós kapott le, mint amilyen annak idején a maratonokon
szokott, és én máris valakinek éreztem
magam. Elhaladtam egy csoport ágyban fekvõ mellett, akik
a legforgalmasabb útelágazásnál
töltötték a szabad ég alatt az
éjszakát, bizonyítván, hogy valóban
nem közlekedik semmi, és miután ágyból
fekve szóltak valamit, rájöttek nem értem,
és ez nekem tetszett. Nem akarok mindent érteni,
fõleg ma!- csak a távolság, és annak
sikeres megtétele járt a fejembe.
Lementem az autópályára és kész.
Akár ennyi is lehetne, mert már nem is jötte fel
többet, csak amikor beértem Jeruzsálembe.
Érdekes volt. Az elsõ pihimet kb. 30 km után
ejtettem meg. Kicsi nápolyi szelet, víz, levettem a
görkorimat, masszíroztam a lábam és
közbe köszöngettem annak a rengeteg bicajosnak, aki
elõttem haladt el. Sokan voltak, és nagyon jól
mentek.
Aztán újra elindultam, és kissé
erõsebbnek érezve magam gurultam tovább.
Az egész Tel- aviv-Jeruzsélem távon egy
benzinkút van csak, az is a visszafele oldalon. Ez akkor volt
mikor még 10 km rányomtam az elõzõ
harmincra. Itt álltam meg újból, és
beszélgettem kicsit valami idõsebb házaspár
csoporttal. Mind bicajjal voltak, és nagyon jól
érezték magukat. Tudtomra adták, hogy a
maradék 25 km kicsit gáz lesz, mert végig felfele.
A felfele, az szerintem technikailag nem annyira komplikált,
mint a lefele, kicsit olyan, mint a téli olimpiákon
szokott lenni, a sífutás, vagy vmi ilyesmi
sportágban, mikor felfele nyomják vagy 10km/
órával. Olyan nagyon béna mozdulatokkal haladva.
Én is pont olyan mozdulatokat tettem csak szárazon. A
vizem fogyóban volt, hisz 3 liter vizet vittem magammal, de
kevésnek bizonyult. Az izmaim rákezdtek a görcsre,
és az izzadtság még soha nem csípte ennyire
a szemem. Haladtam. Lassan.
Aztán elérkezett az igazi lejtõ. Ha mondjuk,
tél van és a Zsiga ott áll mellettem, és
véletlenül síléc van a lábamon, mint
eddig életemben kétszer volt, akkor azt mondom, jó
kedvel, egyenesbe állítom a léceket, aztán
csak a botba és az õrangyalba kell kapaszkodni, azt
már lenn is vagyunk.
De ez itt nem volt kivitelezhetõ így!- még akkor,
sem ha Zsiga ott áll mellettem.
Szlalomoztam lefele, egész addig, míg egy
kék-fehér rendõrségi autó utol nem
ért, és az urak finoman közölték velem,
jobb lesz, ha szépen egyenesen bohóckodok tovább,
mert így még valami elvetemült, aki ilyenkor is
autózik, faszán elcsap. Megígértem nekik.
Könnyen ment, hisz kb. 200 m volt vissza a lejtõbõl.
Olyan jól gurultam lefele, hogy a Jeruzsálemet
jelzõ tábla csak úgy elsuhant mellettem. Pont ott
szerettem volna egy képet, de dög voltam vissza menni.
Mire a városba felgörcsöltem magam, már 12:30
óra volt. Hat és fél órát gurultam.
Ekkora már olyan szomjas voltam, hogy kezdtem
szédülni. Persze itt nem várt senki, és
még csak híre sem volt, valami kútnak. Minden
zárva, hisz ez bazi nagy ünnep.
Eszembe jutott az Ó város, hisz ott a várfalakon
belül, sok a keresztény és arab
érdekeltségû bolt.
Valahogy bekúsztam oda, és igazam volt. Pezsgett az
élet. Mindenki minden nyelven beszélt. Ez volt a
Kánaán, a Bábel, a túlélés,
és a pihenés egyszerre.
Már nem csak ketten voltunk, én és az
izomgörcsöm, és még magyarokkal is
találkoztam.
Este 20:00 órakor lett volna visszafele buszom, mert az
ünnep akkor jár le, de volt egy kisbusz, mint taxi,
és azzal téptünk haza, kb. 1200 Ft,-
összegért.
Epilógus:Sokszor kerestem
ösztönösen is magam körül a neonzöldket,
és mit nem adtam volna, ha ott van velem legalább egy!-
az illatok, a magam szaga, a fáradtság sokszor
kínozó fájdalma, mind azokat a versenyeket jutatta
eszembe, amire büszke vagyok. Ez görkorizás volt,
gyenge 70 km en át, de éltem és éreztem
lesz még jobb is, és akkor csak két kerekem lesz,
de annál több barátom!!!
Hajrá MKSE!!!.....vagy valami ilyesmi :-)
|
| Szerzõ: Silinger István - Dátum: 2008.08.29. - Maraton: V. Dynamo maraton - Gyenesdiás |
Szevasztok Bringások!
Sikeresen lezajlott az V. Dinamó maraton Gyenesdiáson.
Renault Lantos Marcali KSE színeiben, hosszú távon
Horváth Zsolt, Mazzag Dániel, Silinger István,
míg rövidtávon Rádics Mária, Fazekas
Norbert, Loch Máté, Kósi Gergely, Hotter Gyula,
Hotter András álltak rajthoz. Mindenki sikeresen
teljesítette a távot, legjobb eredménnyel,
Rádics Mária büszkélkedhet, õ a
dobogó második helyét s vele együtt az
ezüstöt gyûjtötte be. Szeretném pár
mondatban összefoglalni a pályán
történteket, ahogy én éltem át. Kb:,
8,30-kor megérkeztünk a rajthelyre,
Zsoltikáék mint mindig már ott voltak, sajna
már megint nem csatlakoztak a díszes csapatunkhoz.
Elõzetes egyeztetéssel a marcali csapat autóit
beterelték a merõre, így együtt
lehettünk, már aki igényelte. Mindenki szorgosan
készülõdött a rajthoz igazgatta a
cókmókját, bevizsgálta a
drótszamarát, kicsi olaj a láncra, kicsi
levegõ a gumikba s irány a rajtvonal. Rajt elõtt
az esõ is megeredt s nagyon hidegnek tûnt
elõször de aztán megállt. Danival
egymás mellõl indultunk, kb: a 2., 3. sorból s
többiek valahol a hátunk mögött. 10 óra
és rajt kicsinyke tülekedés az
indulásnál és irány a pálya,
Gyuszika az elsõ km-ben elhagyott, tudtam, ha utána
megyek a térdem beadja az unalmast és figyelmeztet, hogy
öreg vagy már versenylónak! Így hagytam
õt s nyomtam a saját tempómat, az éjszakai
esõnek köszönhetõen nem volt a megszokott 20 cm
vastagságú pór, hanem simadöngölt
és kicsit laza terepen tekerhettünk az aszfaltig.
Következett 6 km-es emelkedõ ahol a Dani után
loholtam azt a tetõn derült ki, hogy mögöttem van
ez a jó ember. 12 km után jött a várt
állapotom s a térdembe bele hasított a
fájdalom, mint az utóbbi versenyeken. Daninak
szóltam, hogy ne várjon, majd megyek ahogy tudok, de
akkor sem adom fel az utolsó DYNAMÓT. Minden
rendezõtõl akivel az erdõben találkoztam
kértem ragasztószalagot s fél távnál
egy kedves fiatal embertõl kaptam szigetelõszalagot.
Akkor betekertem a térdem s így nyomtam tovább.
Ekkor Zsoltika is beért és együtt mentünk.
Éreztem, hogy nem tudok menni vele, de a kitartás
és elszántság nagyon uralkodott rajtam s
próbálkoztam. Elhagyott, utol értem a ez
így ment mind addíg míg nem mentem egyszer
mások után rossz irányba. Az utolsó
visszafordítónál kezdõdött egy kb:
3500 méteres emelkedõ ott a Danit is beértük
és együtt csorogtunk a cél felé. Zsoltika
pár-száz méterrel megelõzve
elõttünk ért be, mi pedig a Danival kézen
fogva törtük át a célvonalat. Kicsi pihi
aztán jöhetett a jól meg érdelelt
mákos tészta, kicsiny dióval
ízesítve. Ugyan is ilyenkor még a
hûtõszekrény bélést is
kienném! Majd az eredményhirdetésre várva
adtuk a saját formánkat s az
ökörködés sem maradhatott el. Haza fele
Keszthelyen nem maradhatott el a fagyi a süti, na meg a duma.
Így éltem meg ezt a versenyt, ezt, ami számomra az
ország legszebb dombjain s talán a legszebb erdein halad
át! Említettem, hogy az utolsó, igen
valószínû az utolsó Dynamó maraton
volt az idei! De miért??? Talán azért mert a
magyar vadásztársadalom uralja az erdõt,
mezõt, s a halandó népet nem engedik a
természetbe? Talán azért mert fegyver van
náluk és õk a menõk? A jó isten
áldjon meg mindenkit, micsoda károkat okoznak a kerekesek
az erdõben? Lopnak fát, vadat, vagy mit? Ha õk
fognának egy íjat vagy kést s úgy
cserkésznék a zsákmányt akkor az sport, de
ahogy most csinálják így csak
öldöklés és nagyon csúnya rabsic munka!
Talán e miatt zárult ez a csodálatos verseny!
Így éljünk egészségesen, hogy nem
mehetünk már a saját erdõinkbe sem!
További nagyon jó egészséget
kívánok mindenkinek, Zsiga-bá, és
Köszönet a gyenesi szervezõknek!
| Szerzõ: Horváth Zsolti - Dátum: 2008.07.16. - Maraton: IX. Duna maraton - Visegrád |
Szasztok Sporttársak!
Megpróbálom összefoglalni az idei Duna-Maratonon
történteket. Vasárnap nagyon korán kellett
felkelni, hogy idõben el tudjunk indulni 230km-es utunkra, le is
voltam lassúlva rendesen. Reggel hatkor volt indulás,
mindenki külön autóval. Mi kicsit korábban
értünk, mint a többiek. Kilenckor be is álltam
egy olyan hosszú sorba, hogy csak fél óra alatt
kaptam meg a rajtszámomat. Sajna 4 óra alatt újra
megéheztem és megint rendesen bereggeliztem, amit nem
kellett volna a verseny elõtt. Meg is lett az
eredménye!!!! A rajtnál közel 1500 bicajos indult el
nagyjából egyszerre, ezt tényleg lehetne egy
kicsit jobban szervezni. Harang a rajt elött elárulta, hogy
a jubileumi maraton visszatér a gyökerekhez és a
Budai várból indul megint. Ennek nagyon
örültem, gondoltam jövõre biztos, hogy
jövök!!! Nagyon sok szép és kalandos
emlékem van azokkal a maratonokkal kapcsolatosan. A
KSE-bõl 8-an indultunk 5-en rövid-, 3-an
közép-távon. Mazzag Dani -ifjú titán-
is a 65km-es távra nevezett, így Õ
kipróbálhatta milyen az "öregek" sorsa.....,
míg Gyuszika, Bandi, Marcell, Norbi és Marcsi a
rövid távot választották. A rajt sztem
egész jól sikerült, be a faluba, aztán neki
az elsõ 10km-es emelkedõnek. Nem túl
kemény, de én nagyon nem bírtam. Igaz a Dani ott
tekert elõttem párszáz méterre, Zsiga
szépen lassan eltûnt. Hotterék meg úgy
mentek el mellettem, mintha szembe jöttek volna.
Hányingerem volt, nem kaptam levegõt a gyomromtól.
Ez a kellemetlen érzés 2 órán
keresztül elkísért. Ezen "röpke" idõ
alatt végig gondoltam: talán vissza kéne fordulni,
Bükkön rövid távon indulni vagy
egyáltalán sose-többet bicajozni????? Úgy
dél körül magamhoz tértem és mintha
kicseréltek volna. Visszatért belém a
lélek. Onnantól hoztam a formám. Na de a rossz
kedvem megmaradt. Nagyon csalódott voltam magamban. A
végén arra a következtetésre jutottam: minden
évben elbetlizek (fõleg a kaja miatt) egy versenyt, akkor
a 2008-as megvolt. Innentõl talán nem lesz több
ilyen. Láttam sajna egy, aztán még egy
hosszú-távost, akik sokkal rosszabbul jártak:
mindkettõt hordágyon vitték el a mentõk. A
bicajom most már nagyon csattog; az egyik
versenyzõtárs meg is kérdezte, mert már
messzirõl hallható voltam. Sajna nem tudom mitõl;
én a telóra, Zsiga a kormánycsapágyra
gondol. A héten talán kiderül. Remélem
Bükkre tökéletes lesz. A végeredmény:
Zsiga 4:31:36-al 89., jómagam 4:58:48-al 144., Dani 4:44:14-el
91. lett középtávosok
kategóriánkénti mezõnyében. Gyuszika
1:42:54-el az elõkelõ 10. helyen végzett, Bandi
1:38:37-el 35., Marcell szintén 1:38:37-el 11., Norbi 2:09:21-el
a 19., Marcsi 2:19:23-al 22. lett kategóriánkénti
bontásban. Az idõjárás
nagyjából ideális volt, nem volt túl meleg,
a pálya sem volt sáros, ahogy azt be is
harangozták. Talán ennyit az én
perspektívámból nem túl jól
sikerült versenybõl. A többieknek gratulálok!!!
Nagyon jól mentek. Majd jövõre jobb lesz!!
Megszálljuk a Várat. Gyertek el Ti is az ostromra.
Higyjétek el felejthetetlen lesz!!!!
Zsoltti
| Szerzõ: Zsiga - Dátum: 2008.06.08. - Maraton: Krosszkovácsi maraton |
Szevasztok Bringások!
Szerencsésen lezajlott a Krosszkovácsi maraton, amelyen
Marcali színeiben ketten álltunk rajthoz. Mazzag
Dániel rövidtáv jó magam Silinger
István középtáv. Szerettem volna
átnevezni rövidre de sajnos nem volt rá
lehetõség így elindultam az eredeti távon
azt lesz ami lesz. Hozzá tartozik a versenyhez, hogy
péntek este még 38 fokos láz gyötört s
ezért szerettem volna röviden indulni s megmutatni, hogy
nem csak akkor kell az életünket élni, amikor minden
szép és jó, hanem akkor is, amikor küzdeni
kell, amikor esik, vagy fúj! Az elõzetes tervek szerint
6-an álltunk volna rajthoz de, a rossz idõ miatt a
többiek lemondták a partit. (Ha esik az esõ, közértbe sem mennek el ezek a
manyusok s éhen halnak? Mi lesz, ha családotok lesz?)
A parkolóban még gumi csere, mivel nagyon nagy esõ
zúdult a környezõ hegyekre s úgy gondoltam
kell a nagyobb bütykû köpeny. Kicsi olaj, eszmecsere,
kaló a szervezetbe és irány a rajthoz. Szakaszos
indítás volt, hosszú-közép s
rövid 2 percenként. Két km beton s neki a
kemény agyagos sziklás hegyeknek 1000-el, az eleje nem is
volt veszélyes, hanem 3-4 km után jöttek a durva
szakaszok. Ragad, csúszik, leszáll, kiabál,
anyáz minden volt a tömegben. A 7. km ben
visszaérkeztünk a rajt-célhoz ott a szurkolók
s a szpíker hangjától vízhangzott a park.
Ekkor már szétszakadt a mezõny s lehetett haladni
felfelé s nem arra kellett koncentrálni, hogy mikor
szállnak le elõttem, s mikor esek pofára.
Jött a durva tolós szakasz ahol a sima sportcipõben
tekerõk nem, vagy csak nagyon nehezen tudtak felmenni. Azt
hittem, hogy ettõl rosszabb nincs és lássatok
csodát, volt! Sima egyenes rét jó
földút nagyon picit felázva, na meg a
növényi rostok hozzá, ez volt a katasztrófa.
Olyan vályogot rakott a kerékre, hogy öröm volt
nézni, de vinni nem ám ugyanis kb: 40kg volt a
keróm s így 2km 45 perc volt. Kavicsos lejtõ tele
tócsával az volt a kánaán, minden
vízbe bele menten csak tisztuljon a kerekem s ekkor a szemem
teljesen telelett sár alkatrészekkel, ugyanis 5km
után szemcsi nélkül tekertem, mert nem
gyõztem takarítani. Közeledvén a rajt
célhoz utolértem egy csajszit, s próbáltam
megelõzni, de férfi szemeim annyira a popsijára
tapadtak, hogy az utat nem láttam s akkorát estem mint az
állat. Nesze neked 12000 forintos nyereg, rotty, ennyi volt. A
43. km-en a cél vonalat választottan s nem menten
tovább a 17 km-re s valószínûleg
érvénytelen ez a verseny nekem.
Összességében jó volt, nagyon meg érte
a fáradozást!! Daninak gratula, hisz õ
végig tekerte az általa választott távot!
További jó egészséget mindenkinek
Zsiga-bá
| Szerzõ: Horváth Zsolt - Dátum: 2008.05.03. - Maraton: Garda maraton |
Hali Mindenki!
Zsiga buksijában már régen megfogalmazódott
egy álom: indulni a Garda Maratonon Riva del Garda-ban. Nekem
még maradt egy kis „éróm” (€) a
tavalyi túráról, így kis gondolkozás
után (némi gyõzködés
árán) eldöntöttük, hogy nekivágunk.
Késõbb úgy tûnt Hotterék is
mellénk szegõdnek, de ez csak vágyálom
maradt. Azt hiszem az olaszok nem gondolnak bele, hogy túl
korán van ez a verseny így év elején,
ezért a szeszélyes idõjárás miatt,
meg a tavaszi fáradtság miatt is nehezen hozza az ember
magát formába. Így aztán edzett mindenki,
úgy-ahogy bírt. Nem is szaporítom a szót;
végre eljött a várva-várt hajnal. 5
órára tûztük ki az indulást a
közel 730 km-es táv legyûréséhez.
Elõtte este bepakoltuk az itthon-hagyhatatlan dolgokat,
úgymint: bicaj, cipõ, sisak, sátor. A többi
reggelre maradt. Az odafelé vezetõ út
felülmúlta a tavalyi Bad-Goisern-i
kocsikázást is. Hihetetlen szép tájon,
hófödte sapkás hegyeken keresztül
vezettünk felváltva egészen Itáliáig.
Néhány gyors pihi után és sok szendvics
elfogyasztása után elértük a
kitûzött elsõ célt: Zoo-Camping Arco-ban; ahol
is Full/Komplette tábla fogadott és ez sajnos az
összes kisebb városkában
végigkísért minket. Az egész
környék összes ágya foglalt volt, de nem a mi
számunkra. Végig autózgattuk és
megcsodálhattuk Riva del Garda
„tengerpartját”; vagyis szörf és
bicaj-paradicsomát. Haladtunk tovább a szabad hely
reményében, de már elhagytuk az általam
gondolt utolsó kempinget is és elértük a
városka (Torbole) szélét is. Gondoltuk
visszafordulunk valahol, de a szûk út nem engedte,
míg egyszer csak megpillantottuk a tökéletes helyet.
Volt is hely és olcsó is volt, a bökkenõ a
távolságban volt: kb. 11,5 km-re volt a
rajthelytõl. Reggeli bemelegítésnek jó
lesz; gondoltuk. Felvertük a sátrat és azonnal
indultunk nevezni. A vásári forgatagban nehezen, de
megtaláltuk a nevezõ-irodát. Közben csak
tátottuk a szánkat a jobbnál-jobb
(méregdrága) bicajok és
kiegészítõik között. Bár az
igazság az, hogy rám nem voltak akkora hatással,
mint a „fõ-szerelõre” ?. A meghirdetett
Pasta-Party-t is megtaláltuk, ahol finom penne
tésztát ehettünk „echte italianische”
mártással és sajttal. Evés közben
bemutatták a pálya nyomvonalát Google Earth
szemszögbõl is. Gondoltuk ennyi elég is volt
és tûztünk „haza”. Útba
ejtettük a strandot is, igaz csak napfürdés
céljából. Elkattant pár
fénykép is, amit a galériában
megtekinthettek rólunk. ? Este kisebb nehézségbe
telt meleg vizet találni, de német
segítséggel ment minden, mint a karikacsapás.
Mivel eléggé elfáradtunk (legalábbis
én), nehezen sikerült elaludni, ebben segített az
állandó hullámzás, ami nagyon
felhallatszott. Bár a Zsiga nem sokat hallott belõle,
mert Õ a kocsiban vetette meg baldachinos ágyát.
Másnap reggel (Mit reggel, hajnalban!!!) kissé
álmosan és kómásan , de
felébredtünk. Zsigu fõzött jó kis
mézes teát, én meg betömtem pár
szendót, meg banánt, ami
nélkülözhetetlen a verseny
teljesítéséhez. Sokat gondolkodtunk a
ruhán, mármint hogy rövid vagy hosszú legyen.
Végül is az én unszolásomra téli
mezet, nadrágot húztunk. Ez késõbb nem
tûnt túl jó döntésnek, mert a
rajtnál kicsit melegünk volt. Pedig induláskor nem
volt több 10-12 foknál. Majd jó lesz
lefelé(!!!!), bíztattuk egymást. Három
blokkot jelöltek ki; mi késõn nevezõk a
harmadikból, 8-kor rajtolhattunk. Az elsõ 5 km a
városban kanyargott, de aztán kiküldtek a
„hegybe”. Röviden összefoglalva: innen
következett kb. 18km mászás 1/2-1/1 es fokozatban.
Szóval ennél nehezebbel ritkán találkozik
az ember…. Pali szavait idézve: „Majdnem
elõrefésülködtem” (ha jól
emléxem?). Én többször leszálltam, de
pont olyan gyorsan bandukoltam, mint a többiek nyeregben.
Összeverbúválódtunk „pesti
barátainkkal”, akikkel a csúcsig tekertünk. 10
körül értük el az 1145m-es magasságot.
Innen lefelé következett, átlagban 40-nel (a
csúcs 70 körül volt). Olyan helyekre is bevittek, ahol
„kissé” veszélyes volt még gyalog is
leérni. Páran estek is elég nagyot. Zsiga egyszer
még a bicaját is eldobta magától, nehogy
zakózzon egyet. Így értük el a
Cenigában lévõ
szõlõ-ültetvényeseket, ahol sík
úton „vonatoztunk” be a célig; egy kisebb
„hegyecske” megmászását
közbeiktatva. A célba már teljesen együtt
értünk, amint a képeken látszik.
Óráink szerint 3 óra 40 percet tekertünk
és 53,29 km-tettünk meg, ez 14,5 km/h-s átlagnak
felel meg. Mindent összevetve ez a verseny is tetszett; nem
szabadott volna kihagyni!!!!! Zsiga egy régi ismerõse
szerint ez volt az általa ismert évek legnehezebb Garda
maratonja. Telefon haza: sikerült, túléltük!
Visszaváltottuk 50€-nkat, a transzponder bérleti
díjával. Kifeküdtünk a partra a pálya
mellé és néztük a többi
beérkezõt és a bicajokat. Sporttársam
kissé el is szunyókált, én addig
megnéztem a helyezéseinket: 515 illetve 516-ak
lettünk, 726 indulóból. A lényeg a
teljesítés volt. Ha már itt voltunk nem hagyhattuk
ki az olasz fagyit és pizzát sem. Jóllakva, most
már mindketten a sátorban szunyókáltunk.
Vasárnap 1 6-kor keltünk, majd gázolajat
spórolva, kisebb (de annál szebb) kerülõvel,
megállva a wörthi tó mellett, ahol azt a piros
ferrarit és fekete lexus is f-t is láttuk, 10 óra
alatt hazaértünk. Fél öt körül
kipakoltunk és este már a saját kis
ágyunkban pihenhettük ki a következõ hét
fáradalmait. Röviden(?) ennyi volt a mi kis olasz
túránk. Nem tudom lesz-e még rá
esély, hogy elmenjünk, de jó lenne!!! Na meg
Salzkammergut-ba is!
Csõ, Zsoltti.
| Szerzõ: Zsiga - Dátum: 2008.04.19. - Túra: Balatonkör |
Szombaton lezajlott a Balatonkõr!
Több mint 500 részvevõ vágott neki a 206km es
távnak, a marcali várost 11 manyus képviselte!
voltak kik a nagy kört teljesítették s volt aki a
rövidebbet választotta.
Kb 06,15-kor indult a mezõny a siófoki
víztoronytól az elsõ nagyobbacska pihenõ
(20 perc) Füreden volt, csak finoman jegyzem itt szakadt az
esõ, de a lelkesedést nem sikerült elmosnia. Bandi
társunk megalkotta a nagy kérdést,
Tihanynál váltsunk e kompjegyet vagy sem? Az esõ
hamar alábbhagyott s Bandi-bát ejtetem, a
kérdését elfeledtem és a tovább
haladók táborát erõsítette a marcali
csapat teljes létszámban. Egyre
erõsödõ nyugati (szembe)széllel küzdve
tapostuk a kilométereket. Zánkai pihenõnél
Miklós társunk pedzegette a végrendeletét s
szét osztotta a vagyonát, Így sorolta Õ;
Elsõlámpa a kicsi fiamé, Hátsó
lámpa a középsõ fiamé, Km óra a
nagy fiamé. A bringámat meg temessétek el velem!
Na ,ezen röhögtünk egy darabig! Badacsonyban fel
mentünk Andor baráthoz, és képzeljétek
kedves bringások, egy nyamvadt pohár bort sem adott ez a
nyalóka pöcs! Innét sprinteltünk a banda
után akiket Keszthelyig sikerült utolérni, e szakasz
nagyon kivette az erõt egyik-másik
emberkébõl. Bálintot és Kittit nem
gyõztem csalogatni jó tanácsokkal
táplálni, talán már a pokolba
kívántak. Keszthelytõl elõre nyargaltunk,
hogy a Máriai fagyiból erõt merítve
nyargalhassunk a célig. Közben a berényi
elágazónál Bálintka szentgyörgy fele
vágtatott mondván, hogy ennyi elég õneki.
Nagyon szép teljesítmény volt tõle a kb 140
km ilyen körülmények közt! Déliparton
végig a hátszél uralkodott s 25-30 km es s
ebességgel tapostuk a pedálokat. Fonyódon
magunkévá tettünk pár
kolbászkát, na meg pizzát s csepegõ
esõben vágtunk neki az utolsó 45 km nek. Szemesen
a dokink ultra vénásan kapott egy kis lelki
fröccsöt, mondván már eléglesz a
célig. Világítással tovább indulva,
vágtázva az esõ után, fáradtan de
boldogan ,elégedetten megérkeztünk a célba.
Szívbõl gratulálok azon társaknak kik e
napon letekerték a BALATON KARIKÁT, az se
szomorkodjék ki csak részben teljesítette a
távot, majd legközelebb újra próba.
Résztvevõk: Rádics Mária, ........
Kitti, Dr Rajnai Miklós, Rajnai Gergõ, Mazzag
Dániel, Bányai Márton, Hát meg a
drága Hotterok Gyulám, András, Péter,
Barakonyi Bálint, s jó magam Silinger István
(Zsiga-bá) Ügyesek voltatok ám!
Büdös Pálinger hiányzott a bandából, de nagyon ám!!
www.balatonkör.hu
| Szerzõ: Zsiga - Dátum: 2008.03.15. - Túra: Szezonnyitó túra, Mesztegnyõ |
Tisztelt Olvasó!
Engedd meg, hogy pár mondatban leírjam a 2008.
Március.15. túránkat! Kicsit csípõs
reggel volt, ennek ellenére nagyon szépen
összejött a társaság. Szám szerint 48 an
vergõdtünk össze. Egy kicsit tartottam ettõl a
túrától hisz fõ úton kellett
mennünk 15km-ert. Hála Istennek egyre több fiatal 6-8
éves is ellátogat a szüleivel, aminek
természetesen nagyon örülök. Ennyit a
körítésbõl most jön a szaftos
része! Bringaút híján nehezen vettük a
városi keresztezõdéseket de
köszönhetõ az összeszokott csapatnak mindent
probléma mentessen megoldottunk. Pihenés
nélkül Mesztegnyõig tekert a csapat, ahol nem
kevés szeretettel várták a marcali
bringásokat. Kicsit hosszúra sikerült a
község templomának bemutatása s
fûtés híján majd a padhoz
keményedtünk, de mind ezt a kis kellemetlenséget
leszámítva, nagyon meg érte. Hisz olyan
értékes információkhoz jutottunk, amit az
iskolában nem tanítottak. Vagy csak nekem nem? A
községben található, úgy nevezett Honi
házikó, ahol a települést mutatják be.
A mesztegnyõi emberek vendég szeretetét mi sem
bizonyítja jobban, mint az, hogy csuda finom rétessel
vártak minket. Ezt követõen elvonultunk az
úgy nevezett Pataksûrûbe, s megkezdõdött
az ebéd. Míg a tûzmester (Saáry
Zoltán) az inasaival fát szedett s tüzet rakott,
addig a többiek barangoltak e csodálatos vidéken. A
fotóinkon minden látható. Kicsi pálinka
majd csöppnyi szalonnázás után
szerettünk volna Hosszúvíz
érintésével haza indulni, ami végül is
sikerült. De mint mindig a Hotter Andiskára megint
várni kellett. Aki még nem tudná az ö kaja
bevitele nagyon körülményes és kegyetlen
lassú, amúgy tök jó fej (ha alszik).
Végül a forgatókönyv szerint minden ment a
saját vágányán, ez a túra is
jól sikerül. De hát, hogy is lehetett volna
másként, mikor olyan embertársak vettek
részt, akik szeretnek bringázni, szeretik a
természetet. Ezen emberek alkotják e csodálatos
csapatot, s ebben érezzük jól egymást (vagy,
mindenki egy mást). Öröm volt itt veletek!
Köszönet a mesztegnyõi Polgármester
úrnak, a község lakóinak, hogy egy
csodálatos napot tölthettünk
községükben! További nagyon jó
egészséget, jó tekerést
kívánok!
Zsiga-bá
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)