Túra- és maratonbeszámolók 2006
Sziasztok!
Már elég rég írtam, így most
bepótolom. A gyõrújbaráti Pannon
Maratonról "regélnék" pár sort. Korai
rajttal indultunk az önkormányzati busszal. Sajna Norbi nem
jött el, pedig faterja megígérte, hogy elvezeti a
buszt. Egyesületünket 4-en képviseltük. Gyula,
Pali, Zsiga és jómagam. Gyula U17, rövidtávon
indult; mi "master" kategóriában,
középtávon. A lányok jól szurkoltak
és mindannyiunkkal elégedettek voltak. :-) A rajt a
szokásos rendben zajlott (nem úgy, mint
Nagykovácsiban) 10-kor elindultak a hosszútávosok
(Marika szerint "Meridásoknak kiírt távon"); mi
10,15-kor sprinteltünk el. Kivételesen nagyon jól
kaptam el a rajtot és hármunk közül
elsõként fordultam rá az elsõ kavicsos
emelkedõre, Pali utánnam, Zsigu meg beakadt egy kamion
mögé, ahonnan nem bírt a tömeg miatt
kielõzni. Nem esett el, csak lemaradt. Azért a domb
végére utolért minket. Palival együtt
tekertünk egy kicsit, de a betonos részen kicsit
leszakadtam. Nem volt olyan kemény a terep, de az
itatópontot kicsit túlságosan kitolták.
Nagyjából egy óra tekerés után el
szoktak helyezni egyet, itt csak 1 és háromnegyed
óra után teljesen kiéhezve értük el
Gic községet, ahol mindenki vehetett magához
némi frissítõt. Itt találkoztam Palival,
aki már indult is tovább. Egészen lankás
utakon vezetett a pálya, bár a szél mint mindig
szembe fújt. Ilyen gyors maratonhoz még nem volt
részünk: 19 km/ó-s átlagot futottunk. A
második frissítõnél is találkoztunk
egy másodpercre kollégával. Egész versenyen
abban reménykedtem, utolérhetem Palit, aki max.
fél kilométerre volt elöttem. A táv
végétõl 10 km-re - ahol nem is gondoltam volna -
végre megpillantottam egy kedélyesen
beszélgetõ triót, amit Pali vezetett :-)
Csatlakoztam hozzájuk. Nem tudtuk pontosan milyen hosszú
a verseny, a kiírás szerint 61km vagy 57km. Pali
kissé elkeseredett, mert a hátralévõ 17 km
kissé soknak tünt. Azért vonatoztunk tovább a
gyors, betonos lejtõn. Egy emelkedõn aztán akadt
némi technikai problémája - nem tudott
leváltani és leesett a lánca is. Innentõl
egyedül tekertem tovább a rövidtávosokat
elõzgetve. A szokásos pocsolyát a cél
elött idén sem sikerült szárazon
megúszni, de nem estem el. 2:51:10-t tekertem Pali 3 percre
Zsiga 17 perccel késõbb ért be. A tavalyi
idõmet jóval túlszárnyaltam (3:14).
Jót tekertem az idény utolsó versenyén.
Nagyon szép idõ volt. Ilyennek kellene lennie az
összes versenynek jövõre. Asszem a többiek
nevében is kijelenthetem: nagyon jól éreztük
magunkat. A hazaindulás kissé nehéznek
ígérkezett, mert az idõmérõ kapu
alatt nem fért el a busz. Így dekkoltunk kb egy
órát fél ötig. Az
eredményhírdetést nem vártuk meg - nem
voltunk érintettek. Ha valakit érdekel a
hossszútávon Parti Andris nyert, aki már a sokadik
maratonját nyeri és 24. helyre hozta fel
magyarországot a UCI nemzetközi ranglistáján.
A többi táv nyertesét nem ismerem, de gratula nekik
(és nekünk is). Õk országos bajnokok lettek.
Abszolút helyezésben (elõzetes) én 88. Pali
92. Zsiga 111, Gyula 17. lett. A bicajozást azért nem
hagyjuk abba, Marikának rutint kell szereznie jövõ
évi versenyekre. 2007-re még egy taggal bõvül
a mountain bike szakosztály. Így még
lelegelhetjük a maradék szilvát a horvátkuti
hegygerincen :) és persze további szép
élményeket szerezhetünk az erdõt
járva. Jövõre folyt. köv. - talán
megvalósul a nagy álom: Salzkammergut Trophy(
www.salzkammergut-trophy.at ), Bad Goisernben - európa
legnehezebb maratonján szeretnénk letekerni egy 50 km-es
távot. Talán a 3 "öreg róka" elindul rajta.
Emiatt néhány itthoni versenyt ki is hagyok, mert
kissé borsos a nevezési díj ausztriában.
Köszi, hogy meghallgattatok. Kívánok mindenkinek
hasonló jókat.
[Zsolttika]
Sziasztok!
Életemben még soha nem teljesítettem ennyi
maratont egy évben mint az idén. Számszerint
kilencet.
Õszintén megvallva, soha nem gondoltam volna, hogy ezt
sikerül megcsinálni. Kitartásról felismerni
az õrültet, szerintem ez jellemzõ
mindhármunkra akik ebben az évben ezt a
teljesítményt nyujtani tudtuk.
Vagyis Zsiga a " mindent látó szem " vagy Zsooti az "ez
sirály " és jómagam.
2006.09.24. Gyõrújbarát valamilyen-maraton:
Korán feküdtem le, hajnali 2-kor, ami rányomta
rendesen bélyegét
teljesítõképességemre, és
amúgy.
Korán értünk a helyszinre kedvesemmel, vagyis reggel
7.30-körül és megvót ennek is a varázsa.
Pld. elõbb értünk mint a spiker, voltunk vagy
öten stb.
A pályáról annyit tudtam, Zsooti szerint ez
könnyû, tudod, mondta olyan mint Sopron, és én
örvendtem, gondoltam az égiek mégiscsak szeretnek.
Hát aztán szerettek kibabrálni velem de ezt csak
késöbb tudtam meg.
Megjöttek Zsiga-ék is a 9.20-as busszal, aztán
két üdvözlégy-mária között
adtam egy interjut a Sport TV-nek asszem.( kaptak egy kis
ízelítõt a kalocsai paprika napokon szerzett
tapasztalataimról, vagyis milyen erõs doppingszer tud
lenni a paprikáskalács?) jelzem édes:))
Rajt 10:15-kor, és itt buktam egy pezsgõt, mert
úgy láttam Zsiga úgy tört elõre a
startvonalról mint Zrinyi a várból és
két rövid szóváltásból a
Zsooltival, kit közben beértem ,ezt a fogadást meg
is pöcsétültük.
Buktam a fogadást, mert Zsiga tényleg kicsit lemaradt,
igy én vittem a marcali zászlót kb. a verseny 44
km-ig.
Talán a kialvatlanság, talán a nemtom mi,de
tény Zsooti beért és aztán egy laza
páros 53 km/ óránkénti sebeséggeli
lejtõzés után, ott maradtam leesett lánccal
meg a régi megszokott izomgörcseimmel.
Kb. 3 percet vert rám a Zsooti, és én is
beértem. Vagyis beestem a zsüri asztala alá. Nem
tudtam leszállni a lovamról, mert a görcspapa nem
engedte.De végül is beértem és jó
érzés útólag végig gondolni az
egész évadot.
Olyan emlékekkel lettem gazdagabb amit nem adnék
semmiért, és köszönet érte
Zsigá-nak meg a kedvesemnek, aki segített összehozni
versenyeimet és valahol inspirált versenyeim
eredményességeiben is.
A pálya milyensége kb.
aszfalt-földes-ösvény-vizmosásos
agyag-félszakadék-féllábbal a sirban.
Talán ennyit a maratonomról, másnak is van
ceruzája, majd tesz hozzá még egy két
színt, mert a szín az kell.
Remélem jövõre is szinezhetjük e
fórumot, és oszthatjuk az észt azoknak akik ha
gyakorlatban nem is, de elméletben kitartó
társaink és szurkolóink.Pont.
Jövõre is IZZI RÁJJDDER
ÖCSÉM!!!Éljen a MKSE éljen a kapcsolat mi
összetart minket.
[Pali]
Hahó Ti + Õk!
Beszámoló a 3. Author-Dinamo Maratonról
Szeretem a mondandómat egyszerûen s velõsen
böfögni, ezért most is ezt teszem.
Verseny elõtt sikerült valami vírust elkapnom a
pollenekkel együtt s párnapos hasmars és
hányika le gyengített. A rajtnál sikerült
jó pozicióba kerülni s az elsõ sorból
indultunk a Palikával.
Az 5.km-nél Palika egyre távolodott s a Zsoltika is
utolért, majd õ is elhúzott a sunyiba.
Annyi erõm nem volt, hogy izomból nyomjam a
pedált, így hát csak pörgettem, a pulzusomat
sem sikerült az optimális 180 körül tartanom,
vagy is nagyon gyenge voltam (mint az a harmatos liba f..).
Folyamatosan elõztek a rövid távosok és ez
nagyon fájt kicsiny lelkemnek.
Pályáról csak annyit, hogy az egyik
legcsodálatosabb, de a leg veszélyesebb az
országban! Mindezt a talaj miatt gondolom s mondom. „Ez a
saját tapasztalatom.”Egyébként csont
száraz volt a pálya, 1-2 kisebb tócsa volt csak.
Majd 3 órányi tekerés és 46Km után
épen és perecelés nélkül sikerült
a célba érnem Palika és a Zsoltika után
20-30percel. Külön gratulálok Norbinak és
Gyuszinak kik a rövidtávot (27Km)
teljesítették, bõven a szint idõ alatt.
Nagyon köszönjük a Marcali bringás
turistáknak, hogy oly nagy lelkesedéssel,
szurkolással vártak a célba bennünket! Nagyon
jólesett, Köszönjük Marcaliak!
(Lásd a képeket)
Tisztelettel; [Silinger István (zsiga)]
Folytatásos „bringaregény” I. rész
Sziasztok Mindenkinek,
most írok elõször
élménybeszámolót
„drótszamár”-ról. Ha valaki nem
ismerne rám, bemutatkozom az elején: Marcsi vagyok,
Rádics Marcsi.
Túra a Szigetközben avagy, hogy éljük túl a lipóti strandolást?
A hagyományos augusztusi több napos túrát
már mindenki nagy izgalommal várta.
Legfõképp azok, akik elõször vágtak
neki a háromnapos „maratonnak”.
Megpróbáltunk a megbeszélt idõpontban
érkezni Zsiga-Szeróhoz, de voltak korán
kelõk, akik azt hitték, hogy elkéstek, így
elindultak Mosonmagyaróvárra. Voltak kicsit
elkésõk, de azért „nyeregbe”
szálltunk. Több autóval vágtunk neki a nagy
kalandnak: Zsigával Klára, Roli, Fazekas család,
Bodrogiék négyen, Gyuri bácsiék ketten,
Zsoltikával Ildi csajszi és jómagam. A korai
indulás miatt mindenki nagyon álmos volt, így
Sümegen tartottunk egy rövid pihenõt. Dobtunk a
lovaknak, meg a lóerõknek is, majd frissen indultunk
tovább. A nagy szél és a bringák
(tetõcsomagtartón) miatt nem lehetett repeszteni, de
10-kor megérkeztünk Lipótra a kempingbe. A
vízparti romantika jól indult, de tartottunk a
szúnyogoktól. Ami aztán nem jött be, mert a
hangyák több gondot okoztak. Több sátorba is
beköltöztek, sõt többen ébredtünk egy
hálózsákba. Jutka és Laci
Budapestrõl - Gyuri bácsiék barátai -
már sátrat vertek, így a mi
ötös-fogatunk is hozzálátott.
Fûzfák árnyékában kis indián
tábort építettünk, egy-egy üres helyet
hagyva az esti érkezõknek, akik még pénteki
elfoglaltságuk miatt csak este csatlakoztak hozzánk.
Berobogtak a korai indulók, Feri és Brigi. A reggeli nagy
sietségben otthon felejtették a
sátormerevítõ rudakat, így új
sátrat kellett vásárolniuk. Milyen szerencse, hogy
korán indultak. Klára „hamuba-sült”
pogácsával, „vezérbika Csaba” - Csaba
lett a túravezetõnk - pedig
„hamuba-sült” pálinkával
kínálta az építkezõket. A
beköltözés közben kiderült, hogy Roli pakkja
otthon maradt. Forródrót, távrecsegés haza,
de nagyobb volt az ijedség, mert Zsiga tréfált meg
bennünket. Begurult Levi - vonatról érkezett –
és összebútorozott Rolival.
Könnyû ebéd, majd nekivágtunk a
délutáni túrának. Elsõ
megálló Hédervár, ahol
megtalálták az elsõ magyarországi
csíkoshátú bogarat. Közös fotó a
„rézbogárral”- Egy hatalmas szobor
?bogár állít emléket az eseménynek.
Az irányt Lébény felé vettük. Utunkat
végig kiskocsmák szegélyezték és a
nagy szembeszélben elvesztett energiát itt tudtuk
pótolni. A lébényi templomot és annak
történetét egy helyi asszonyság mutatta be. A
templom gyönyörû ékessége a
településnek, ami inkább egy középkori
kastélyhoz hasonlít. Késõ
délutánra elcsendesedett a szél. Lassan
hazafelé indultunk. A lendület egy kicsit
alábbhagyott – több helyen kellet
frissítõt „tankolni” -, de defekt és
baleset nélkül megúsztuk az elsõ napi
kiruccanást. Problémát csak a nyergek
jelentették, többen panaszkodtak királyi
hátsó felükre, de mindenki kellemesen
elfáradva teljesítette a cirka 50 km-t. A feltört
popókra gyógyírt jelentett a szemközti
termálfürdõ, ahol enyhíteni lehetett a
panaszokon. No, de ez egy másik történet.
Kanyarodjunk vissza még egy kicsit.
Visszaérkezve a kempingbe a Klenoczki család,- papa,
mama, gyerekek, „csupa szív, szeretet” –
már sátrat vertek. Mindenki felfrissülve vacsora
után nézett. A 70-es éveket idézõ
„retró” étteremben enyhítettük
szomjunkat, és korgó gyomrunkat is telepakolhattuk
Még belefért egy névnapi
köszöntés is. Klára napja volt az elmúlt
héten. Errõl van egy-két árulkodó
fényképünk is. Ne higgy a szemednek!!! Vacsi
közben megérkezett a Hotter família, így
teljes a létszám. Kiegészült kis csapatunk.
Az elsõ nap lassan ledobta az ékszíjat. A
végére jól felforrósodott a hangulat, de
többé-kevésbé eltaláltunk
sátrainkhoz és nyugovóra tért a
„tábor”.
A második napi terv: Dunakiliti. Kora reggeli
ébresztõ - 7 óra -, hogy idõben
elindulhassunk az erõmûhöz. Kávé, tea,
pálesz, reggeli indításnak, mert napközben
szivatás – 32-34 oC fokot idõjósoltak
szombatra.
Folyt.köv.
2006.09.14. [Rádics Marcsi]
Kedves Barátaim!!!
Örvendek, hogy újra írhatok egy nem egésszen
könnyû maratonról:
mindenek elõtt szeretném felhívni a figyelmet a
Zsiga barátomra és az Õ
teljesítményére.
A verseny elõtti napon és talán még
elõtte is a hattyú halála cimû szerepet
játszodta többször is elõadva a piactéri
kerékpárbolt szinházban és nagyon
jól játszott.
Félretéve a tréfát és a
lényegre koncentrálva, minden elismerésem ha egy
ember betegen is de ott van egy versenyen, és Õ volt maga
a nagy Zsiga a mindentlátó szemével.( ITT TAPS!!!)
Öten indultunk ezen a csodás
pályán:Zsiga-Zsolti-Norbika-Gyula-Pali.
A Norbi és a Gyula a rövidtávon izzadták meg
maguk gyözelmét, mig mi hárman megcsináltuk a
magunk megszokott körét.
Olyan ez a verseny, és bátran írhatom mind az
összes amit eddig tekertem mint egy film, van bevezetés
aztán maga a történet és befejezés.
Igaz mig a szilvásváradi maraton a " Passió " , a
gyenesi számomra mondjuk " Férfi felemás
cipõben" volt, de nem becsülöm le. Minden hegy, minden
méter amit letekersz, egyenrangú és tiszteletet
érdemel.
A versenyrõl: 45 km. 10 óra a rajt aztán
tekerés. Zsiga mellettem nyomta az spdt.
Kicsit paráztam mert a rendezõk a rajtott egy hosszabb
lejtõvel kezdték, és ez veszélyes mert van
egy csomó ökör, aki azt hiszi Õ a legjobb,
és teker mint állat, na persze az elsõ hosszabb
emelkedõig aztán tüdõhalál.
Estek egy páran ebben a rajtban. Olyanok voltunk mint valami
ondólövedékek a hüvely csatornában, ki
ér oda elöbb az marad életben, helyett az
nyer...vagy valami ilyesmi. Érdekes nem?
Itt újra játszodtuk a
megtermékenyítés folyamatát csak kicsit
nagyobban, egy külömbséggel, itt mindenki
odaért.
Aztán Zsiga lemaradt, és egyedül mentem fõleg
azután, hogy a rövidtáv levált
tölünk.
Volt mindig valaki aki húzott maga után, nem szó
szerint hanem inspirált és kitartóvá tett.
Érezetem ez az én napom, nem is volt semmi gikszer.
Aztán beértem.
A gyenesi pálya célpontjánál ott
várt minket a marcaliak egy kisebb csapata ami jól esett.
Képzeljétek még az elnõk is ott volt.
Haza már együtt ment a csapat igaz a kedvesem meg én
kicsit nagyon lemaradtunk, de hazaértünk.
Az eredményeket remélem Zsolti már tudja és
felrakja, de nem ez számit hanem az a közeg amiben
jól érzed magad és akikkel jól érzed
magad és ezt nem lehet helyezésben mérni, de nem
is kell:))
Legközelebb Györújbarát az idei utolsó
verseny, de persze csakis az IDEI!!!:))
2006.09.13. [Pali]
Csá mindenkinek!
Ez nem szokványos, ugyanis nem jellemzõ, hogy az ember
egy edzésrõl körmöljön.
Szerintem nem csak a magam nevében, hanem a Zsiga és
talán a kissé még éretlen de jó
montis jövõt igérõ Gyula nevében is
nyilatkozhatok.Én hangulat ember vagyok és
állíthatom a fények kedvemben jártak,
szép nap volt.
A gyenesdiási pálya egyszerüen
lenyûgözõ.Fenomenális.
Azt állíthatom egyik ámulatból a
másikba estünk mind a ketten Zsigá-val, és a
Gyula is élvezte.
Nagyon szép a táj.Igaz megpróbáltuk a
már kijelölt verseny pályát
végigjárni, de kissé eltévedve
láttuk II. Rákóczi Ferencet amint a lován
szörföl helyett,Tapolca várfalait. Annyira
elkeveredtünk.
Megismerkedtem az irástudatlan szeder bokrokkal, ugyanis
rajzoltak egy ikszet a combomra egy izgi halálfejjel jelölt
lejtön. Nyugi már nem fáj. De akkor nagyon!!!
Gyula az elején eljátszodta a hattyuk
halálát, még az elsõ körben.
Hiába rossz lapokat húzott.Nálunk volt az
összes ász, vagyis a Zsiga-nál és
nálam.
Mig újraélesztette magát mi felmentün a
"bárcás Lujza" nevû kilátóra
és probáltunk egy Nacional Geografic-os képet
csinálni, de a mocsok bögöly nem állt
kötélnek.Hiába már a bogarak is
átvernek.
Aztán az állatokról jut eszembe, láttunk
egy kutya temetõt.
Minden elhunyt kutya valami hadnagy volt. Ez komoly. Már
láttam a nemzeti lobogot is lelki szemeimmel.
Remélem Zsiga felteszi e képeket is.
Aztán, hogy hanyadikok voltunk, nem tom, de kit érdekel.
Vicceltem:)).
Edzés volt barátaim, sikerült pisilnem egy
képeset:)), de nem ezt akarom kihangsulyozni.
A nyeregben az az érzésem, semmi sem elérhetetlen,
minden másodlagos, csak az számit, hogy levegõt
vehetek, tekerhetek, arra visz az utam amerre akarom és nagyon
nagyon jól érzem magam.
Még akkor is, ha szemeben az izzadság, a jókedv
könnycseppjével vegyülve folyik le arcomról.
Szóval ha jó bulit akarsz magadnak, akkor
2006.09.10-én ott leszel a gyenesi tornapályán,
és remélem megérzed azt az illatot ami feledtet
minden földi gonddal.Ez a szabadság szaga.
Hajrá MARCALI
csapata!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
[PAli]
Sziasztok cimbik!
Talán a versennyel kellene kezdenem, mert ez a
BESZÁMOLÓ cím ezt követeli, de nem teszem,
szeretek kicsit mellé beszélni és egy picit,
nagyobb panorámát vakuzni a helyszínrõl,
nem csak a verseny a lényeg. Mindennek van
elõjátéka és utójátéka
akár a szexnek.
Van valami megmagyarázhatatlan, ami kitör belõlem,
ha a balaton-.felvidék kerül elõtérbe,
és itt magamra gondolok. Nem tudom miért, kicsit otthon
érzem magam ott.
Megvan e tájnak a varázsa. Képzeljétek el a
falvakban mindenütt ott van a múlt, a házak falai
azt suttogják” kurva régen
épültünk”, és ez izgat engem. A
kõbõl rakott falak valamit titkolnak, és ki nem
kíváncsi? Engem érdekel a történelem,
és az is, miért van erre annyi néger
átképzõs?
Nem vagyok fajgyülõlõ, de izgat miért pont
ezekben a falvakban lakik annyi néger
átképzõs?
Olvastam valahol álítolag még Mária
Terézia hozta be õket annak idején. Biztos volt
valami oka.
Visszatérve a tájra, egyszóval kicsit
hazatérek ha itt járok. De ezt már írtam.
A rajtpont! Érdekes. Egy focipálya. Falusi
focipálya a maga egyszerûségével, no meg az
oda nem illõ felhajtással, ami körül vette.
Kedvenc helyszínem a WC, simán két
betûbõl, talán még hong-kongban is.
Szóval a WC kettõ darab a suliban, mert ez volt a foci
pálya mellett, és képzeljétek unisex
mindkettõJ).
Szerintem klassz és izgi is egyben, ha véletlenül a
nõiben vagy hát lehetsz, nincs kiírva semmi.
Pontban 11-kor volt a rajt, mert elõtte este buli volt és
azt mondta a spiker ennyi jár a józanodóknak is.
Tetszett a terep, mert hasonlított a füredire de volt benne
kicsit visegrádi dagonya is.
Az az érdekes, hogy nem tom az induló
létszámot és így utólag
sajnálom, mert azt sem tudom meg hányadik lettem. Ugyanis
a rendezõség a neten csak az elsõ hat
beérkezõt szignózta. KÁR!
Az idõjárás jó volt.
Õszintén szólva, nehéz úgy
írni, hogy csak én versenyeztem. Másnak elmondani
milyen érzéseket éltem meg a futam alatt, nagyon
nehéz.
A lényeg az, hogy megcsináltam. 3 óra 27 perc
alatt, az 56 km-t.
Remélem a legközelebbi szaftosabb lesz. OHH JEHH!!!
[Pali]
Sziasztok!
Újra egy nagy túrán vagyunk túl.
Megkerültük a Balcsit, de egy nap alatt és
éjszaka!!! Az egy-napos túrák már nagyon
régre nyúlnak vissza. Az elsõ még anno a
kihívás napján került megrendezésre.
Éjfélkor indultunk és tömegesen. Azóta
kitûztünk egy napot, ami augusztus elsõ
vasárnapjára esik. Hajnalban indultunk a nyári
melegben és este felé értünk haza. Minden
évben próbáltuk megtenni minnél
rövidebb idõ alatt, de valami(valaki) mindig
közbeszólt. Tavaly Zsiga, Miklós István
tanárúrral titokban teljesítette éjszaka.
Most már csak legenda a 10-órás
teljesítmény 8 óra tekeréssel és 2
óra pihenéssel. Idén 11 óra 17 perc
tekerés és kb 5 óra pihenéssel és 21
km/h-s átlaggal teljesítettük a kb. 232km-es
távot. Az idei indulás aug. 5, létszám 9
fõ: Zsiga, Marika, Jocó, Kinga, Pali, Roló, Marci,
Levi és jómagam. Kis késéssel indultunk,
mert Virág Jani késett, de 18.20-kor már nyeregben
voltunk. Az elsõ megálló
Balatongyörökön a kolostornál, a második
egy vacsorával összekötött badacsonyi pihi volt
9-kor. Ekkor már sötétedett erõsen. Innen
már szigorúan lámpával mentünk
tovább; bár valakik nem vették komolyan az
éjszaka sötétjét és csak
villogóval indultak.... Egy benzinkútnál
pár percet megálltunk. Indulás tovább
és harmadiknak az örvényesi
kulacsfeltöltõ forrásvizet céloztuk meg.
Éjfélkor álltunk meg legközelebb egy
fröccsre. Már aki ivott. A balatonfüredi bor napok a
sétányon került megrendezésre, így
át kellett vergõdnünk a tömegen. Itt 00.45-kor
már nagyon álmos voltam és kicsit fáztam
is; jót tett egy cappuccino. Felmelegített és
ébren tartott. Többen is velem tartottak. A legnehezebb
domb után megálltunk a szokásos
fagyizónál, ami természetesen nem volt nyitva
Balatonakarattyán. Hajnal 5-kor értünk
Siófokra, a McDonalds volt nyitva egyedül, így oda
gurultunk. Meglepõen sokan voltak így sokat kellett
várni a "reggelire". Egy dupla sajtburger és egy nagy
cappuccino feltöltött minket. Itt kaptuk Évitõl
a híreket, hogy szántód körül esik.
Nagyon szomorúak lettünk, mindenki lehangolódott.
Már a vonattal való hazautazás is felmerült,
de azért nekivágtunk. Zsiga rendelt egy kis
"melegítõt" és kiderült, hogy
Öszödön is esik. Fél nyolckor megérkezett
a pálesz Csoki tálalásában. Mindenkin
segített;akinek fájt, akinek nem. Hála az
idõjárás kegyeinek nem esett; úgy
tûnt magunk elõtt toljuk az esõt. Csoki velünk
tekert Balatonboglárig, onnan visszafordult és
hazatekert. Itt már azért csöpörgött egy
picit, de ennyit mindenki kibírt. Levente kis
túlzással már többet aludt, mint fenn volt.
:) A tekerés sem nagyon akart összejönni senkinek. 1
óra tekeréshez már elkélt fél
óra pihenés is. Balatonmárián
megálltunk a csatornaparton egy fagyira, onnan már
tekertünk hazáig. A bádog kocsma volt a
végsõ megálló, ahol felsóhajtottunk,
hogy végre vége. Összességében nagyon
élveztük, ha szólhatok a többiek
nevében. Délután alig bírtam
megnézni a forma-1 felét, mert nem tudtam nyitvahagyni a
szemem. Este kialudtam a fáradalmakat. Talán ennyi jut
eszembe így távolról. Kicsit nehezen
szántam magam rá, de sikerült.
Nézzétek meg a képeket is.
Megpróbáltam válogatni belõlük.
Elvileg benne lesz a Balasport valamelyik adásában is.
Bye [HZS]
Hello Sporttársak!
Remélem Pali beszámolója tetszett mindenkinek;
nekem nagyon! :-) Én nem tudok ilyen humorosakat írni,
csak szárazat... Az autópályás, ignis
üldözésbõl sajna mi is kivettük a
részünket egy majdnem-koccanással. Azért
sikeresen elértük a rajtterületet, a visegrádi
Duna partot. MIvel majdnem egész úton esett, így
sok jóra nem számítottunk. A rajtszámok
átvételéhez át kellett gázoljak a
felázott, lekaszált parkolon, ami tiszta lucsok,
sár volt. Idén még nem képviselte a KSE-t
ennyi bicajos ilyen rangos országos versenyen. Baxi, Norbi,
Pali, Zsiga és persze én álltunk rajthoz
rövid távon a többi 308 versenyzõvel
egyetemben. Zsiga, ahogy szokta elõretolakodott, Pali, Norbi
és Baxi is sokkal kedvezõbb pozícióbol
indultak, mint én. Sikerült sztem az utolsó
50-bõl elsprintelnem. Gondoltam ez így elég szar
lesz, de bíztam magamban és az elsõ 10 km-es
emelkedõben. Reméltem majd utolérek mindenkit. Ezt
szépen lassan sikerült is kiviteleznem. 3 km után a
Norbit, kb 5-nél Baxit, 9,5-nél a Zsigát fogtam
be. Ekkor jutott eszembe - Palika nagyon jó formában volt
Sopronban --> sose érem utol. Azért nyomtam
keményen. Zsiga is felszívta magát és
utánam jött. A táv felénél egyszer
csak megláttam Palit, hogy nem nagyon bír tekerni,
utolérve majdnem összegabalyodtunk, mert
összeért a kormányunk. Szóval pacsi,
aztán tovább. A terep tényleg ragadt egy "kicsit",
de szentgrót óta tudom, hogy egy kicsit hajtani kell
és akkor nem ragad bele az ember. Ebben sztem sok
segítséget nyújtott az új gumi is, ami
kicsit keskenyebb is volt az elõzõnél. Nagyon sok
spori mellett haladtam el, aki alig bírta vonszolni a
kecskét. Egy idõ után teljesen utolért
Zsiga és együtt mentünk. Egy nyálkásabb
lejtõn elméreteztem a sebességet és
inkább átugrottam a bicajt és két
lábon folytattam a lejtõt. Megállni is alig
tudtam, de visszapattantam a nyeregbe és hajts tovább. A
zsiga kicsit megijedt, de nem volt annyira veszélyes. 35 km-re
volt kiírva rövid táv, de a rajtnál
már csak 30-as táblák voltak, ehhez képest
21-nél gyanúsan közelinek tünt a cél.
Megkérdeztünk egy lányt, szerinte már csak 5
van hátra. Ekkor következett a sípálya, meg a
legveszélyesebb rész, ahol Zsiga méretezett el egy
kanyart és fejreállt. Nem lett nagyobb baja,
talált egy pumpát és felszedte, amit a cél
elött õ is elvesztett. :-) A Salamon toronytól, a
Váron át sprint a célig. A táv a
végére 27,2km lett. Én 1:56:45; Zsiga 1:57:01;
Baxi 2:22:43; Pali 2:30:20; Norbi 3:25:04 alatt teljesítette a
távot. A célban mindenki elmesélte mi
történt vele, volt rá idõ, mert a mosó
elött annyit vártunk, hogy még egy kört
teljesíthettünk volna. Palika váltója annyira
beállt, hogy nem tudta az elsõt elforgatni és a
sárral is meggyûlt a baja, Baxi szintén nagyot
esett, de legalább teljesítette az elsõ
igazán saras versenyét, Norbinak meg elfolyt az olaj a
fékjébõl. Szóval mindenkivel
történt valami, de nekem nagyon tetszett. Jó
sprintes kellemes, technikás pálya volt. Végre nem
volt olyan hosszú. Szerény véleményem
szerint néha ilyet is be kell iktatni a közép
távok közé. Közben jókat nevettünk
egymás hülyeségein. Talán ez látszik a
képeken is. A tévében is
megörökítették a versenyt, amit július
4-n 21,15-kor láthattok a Sport 1-n vagy az
ismétléseken; az M1-n szombaton 12,20-kor az
Izomláz c. mûsorban is lesz valami
összefoglaló. Mi még erõsen gondolkodunk a
Kislõd-Városlõdi futamon, de utána biztos a
gyenesdiási Author-Dynamo maraton, meg a
gyõrújbaráti Pannon maraton IV. futama. Addig is
remélem jó idõ lesz és sokat tudunk
tekeregni na és a Szigetközi túra is
esõmentesre sikerül. Addig is mindenkinek minden
jót.
[HZS]
Üdv. Minden kedves kétlábú barátomnak!!!
Maradok a magamfajta verziónál, ha egy maratont
leírok a saját szemszögömbõl
megítélve:
Ezen a szép napon, elindultunk a 2006. Duna Maraton-i táv
legyûrésére. Senkinek ne legyen olyan
érzése, hogy a maraton a startvonalnál
kezdõdik, nem, ez már elkezdõdött a 7
fõúton.
Volt egy igen bátor ember, akinek a jóisten adott egy
fehér Ignist abból a Suzuki fajtából,
és azt mondta neki” fiam, ha meglátsz egy
nõt a volánnál, taposs oda, mind a negyvenöt
mérettel ami a lábadból kijön, oszt ne
törõdj semmivel, még az utánfutóddal
sem ami pestig kerget”.
Pest elõtt már odáig fajult a verseny, hogy azon
gondolkodtam, ha egy pirosnál megállunk, a
kormányt húzzam a fejébe, vagy a tökeit
rakjam fel a mandulái helyére. Eltûnt még
Pest elõtt. Zsigáék is látták, van
tanúJ)
A konkrét versenyrõl:
Oda értünk és nem sütött a nap. Nem
fáztam, de érezem, ezek valamit megint titkolnak. A
pálya tuti nem parkett.
10-kor RAJT a jó öreg Scooter kiabálta, hogy
TÛZ!!!
Általában a rajtnál sok minden eldõl, egy
pár kerékpár is. Zsiga elõl teker, majd
követi Norbi aztán Baxi és jómagam. Abban a
tudatban nyomtam a bringát, hogy Zsolti már az
üveghegyeken is túl van. Õ volt a
végén, egy darabigJ)
Aztán becéloztam Zsigát, utolértem
és elhagytam. Azt mondta kicsit vissza veszi a pulzusát,(
nem is volt nálamJ). Nyomtam, hogy utolérjem a Zsoltit.
Nem láttam sehol.
Egy idõ után már csak magammal
törõdtem, hogy jól teljesítsem a
távot. Elérkeztem a pálya kb. 15-km. és az
számomra tökre visszaidézte a
zalaszántói sarat. Nem tudtam tekerni.
Már majdnem leszálltam mikor mellém ért
Zsolti és eltekert, no akkor leszálltam. Nem hittem, hogy
mögöttem volt majd csak a sárra tudtam
koncentrálni. Szerintem nem jók ezek a külsõk
amit használok, de ez akkor csak engem zavart.
Egyszer csak nagy hangzavar. Azt hittem vadásznak és
jönnek a hajtók ,de nem, csak a Zsiga kergette a
kedvét maga elõtt, de azt hangosan. Gondoltam
betömöm a száját sárral nekije, de nem
sikerült a sárdobálás, aztán Zsiga el.
Toltam tovább, egyszer látom a csuszka vége
felé a Baxi úgy futott a biciklivel az erdõ
szélén, mint aki akkor lopta valahonnan.
Teliszájal vigyorgott. Beállt elém és
kicsit húzott felfelé a lendülete. Akkor már
váltani sem tudtam.
1/8-ban tekertem végig sajnos. Mint az ideges, fosni futó
csiga, olyan volt a sebességem.
Hát ez ment végig. Igaz a 30 km. csak 27 km. volt de
megvolt a maraton és pont.
Verseny után úgy gyönyörködtünk
egymás sáros képében vihogva, mint
gyermekek mikor felfedezik pöcsüket a homokozóban.
Végül is fát nem vágtak a hátamon.
Egyszóval kicsit csalódtam magamban, de azért
TETSZETT!
A matematikális eredményeket nem kedvelem, azt
rábízom a ZsoltiraJ)
Fiúk gondoljátok meg, még van hely ott mellettem,
július 30. a három napos bringás bulinak
Kislõd és Városlõd közösen ad
otthont.
Balaton régió maraton, ott a helyünk!!! [Pali]
Üdv Mindenkinek!
Ismét egy versenyen túl. Sikeresen
teljesítettük a Pannon Maraton sorozatból a soproni
46 km-es szakaszt. Nagyon örülök, hogy egyre többen
vállalkoznak és pénzt, idõt,
fáradtságot nem kímélve
bebizonyítják maguknak, hogy ennyit is tudnak
teljesíteni. Az idõjárás most sem kedvezett
annyira kis csapatunknak (Zsiga, Pali, Baxi, Zsoltti) a 30 fok
körüli hõmérséklet még ülve
is sok, nemhogy tekerés közben. Nagyon örültem
néha egy kis "lejtõzésnek",meg szélnek. A
kezdés nem sikerült túl jól, mert leszakadtam
a mezõnytõl már az elsõ
kilómétereken (bár ezt mindig így szoktam).
Megalapoztam a végsõ pozíciómat, amit a
végéig tartottam. Zsiga egy "majdnem"-kanyarnál
elvesztette a ritmust és lemaradt még a betonon. Pali
elõttem tekert megpróbáltam
felzárkózni rá. Ez sikerült is mert én
kicsit bátrabban veszem a veszélyes lejtõket
(még mindig nem annyira, mint Zsigu), õ meg az
emelkedõkön hagyott el. Ezen a versenyen valahogy
úgy jött ki, hogy együtt tekertük az
egészet Palival, csak a végén vert rám 1
percet. Zsigu 17 perccel utánam ért be. A
végén elmesélte, hogy nagyon hányingere
volt és ez nagyban hátráltatta a
továbbhaladásban; sajnáljuk. A pálya
elég haladós volt, 16,4-es átlagot
értünk el. Sok volt a gyors betonút. Azért a
tolós dombok sem hiányoztak, a meredekséggel nem
voltak gondok, de a köveken folyton elpörgött a
kerék. A rövid távon induló kolléga
elsõ-versenyeshez képest tisztességgel helyt
állt. Gratula neki, 50. lett a 84 indulóból; Pali
34., Én 38., Zsigu 44. lett az 52-bõl. A
következõ akciónk vasárnap a Duna-Maraton
lesz, ahol rövid távon indulunk. Az edzést nem
vittük túlzásba, lehet ez meghozza az
"eredményét" :-( . Sziasztok kerékpár
rajongók. Tekerjetek sokat a Balcsira, bár nagyon
óvatosan!!!!!!!
[HZS]
Üdv mindenki!
Megemlékeznék az idei Balatonfüredi KONA Maraton
számomra érdekesebb momentumairól: Reggel volt
vasárnap jun.18., bazira sütött a nap és mi
verõfényes napsütésbe elindultunk két
autóval a tetthelyre. Volt benne egy kis autós verseny is
de az kellett, feltuningolt.Idõben ott voltunk és
képzeljétek a lányok IDÕBEN neveztek is
minket,már jó elõre megkaptuk a mikulás
csomagot a szervezõk jóvoltából, és
sajnálkozva tapasztaltuk ezt a polót nem sokszor kell
mosni,nem adtak a verseny végére nem hogy csak nem adtak
de el is vettek, pld. a kedvünket de azt rendesen. Késve
volt a rajt mert a balatonfelvidéki parasztok valamilyen
taktikai okból elõtte éjszaka
átrendezték a pályát:(( 10:15
RAJT...tekertünk mint állat,gondoltam megmutatjuk milyen a
neonzöld ha suhan,aztán fék jött a
vonat.Szerintem már akkor kezdett a rendezõség
árfolyama esni mert szidta õket minden kerekes, mondjuk
kb.3 perc kényszerpihi után MÁV indulós
pót rajt...tekertünk. Éreztem ez az én napom
ment is a Zsiga kissé lemaradt a Norbi követte
valahol.Kicsit sáros is volt meg köves is meg aszfalt is
meg homok, szóval volt ott minden.Nekem tetszett. Aztán a
lábaim kb.45 km-nél úgy határoztak szolnak
az izmaimnak mutassák meg milyen is az igazi görcsben
fetrengés tûzõ napon.Nem ajánlom
senkinek,szar.Mig a végrendeletemen gondolkoztam még
feltekertem egy két dombra, aztán hamis dombra is
megköszönve a balatonfelvidéki parasztoknak, és
a Zsiga beért. Finoman megköszöntem, hogy még a
rajt elõtt lebeszélt a garantált izomgörcs
elleni por megvételérõl.Aztán tovább
már együtt mentünk igaz a vége fele Zsiga
noszogatott mert kezdtem délibábot látni.Olyan
voltam mint a tavaszi lepkelány fing, kb. annyi erõm
maradt miközben egy lejtõn rábiztam magam a sorsra
de ezt észlelték a kétoldalt futó bokrok
és gondolták kézilabdáznak velem egy
kicsit.Három passz volt a negyedik vonalon kivülre esett,
vagyis mentem vagy 30-al lefelé és elindultam a bal
bokorba, az lazán átvágott a jobb bokorba
aztán vissza bal és végül a jobb bokorban
landoltam.Fájt de röhögtem és nem látta
senki sajnos. Kb.65-km. és a pálya érdekesen
eltünt, ott abban a faluban, ahol a vizimalom is van, onnan
tekertünk be a célba. Zsiga szerint 3 óra 59 perc
alatt.Volt kaja, mákostészta szívem szerint a
fõrendezõ fejére borítottam volna de az
egész rendezõség olyan közömbös
volt mint a herélt kakas a tyúkudvarban. Hát
ennyi, azt hogy hanyadikok lettünk szerintem feladják a
Vágó müsorában a negyven milcsis
kérdésnek ezek nem láttam , regelték volna,
de persze vannak még csodák és remélem
lesznek is jön a Sopron Pannonmaraton.HAJRÁ!!!
[Palika] 
Üdv Rajongók! :)
Június 11-e reggel 7 óra, elindulunk
Nagykovácsiba, hogy meghódítsuk végre nem
esõben a Budapest Környéki hegyeket.
Hál´ istennek tényleg jó idõ
kerekedett délelõtt. Hét ágra
sütött a nap. Bizakodva öltözködtünk a
rajtszámok átvétele után. Kb. fél
tízkor valami gyanúsat hallottam: Scooter - Fire. Erre a
zenére szoktunk indulni, de a Zsiga levitatott, hogy nem is az
szól. Én hiszek az idõsebbeknek, meg a
hallásom sem a régi, ígyhát ugyanolyan
tempóban rendezkedtünk tovább. 9,45-kor megjelent
egy hölgy és érdeklõdõen
kérdezte, hogy még utáneredünk a
mezõnynek? :( Szóval 20 perces késéssel, de
mi is elindultunk. Már az elsõ kilométer
után találkoztunk versenyzõkkel, aki
feladták láncszakadás, meg egyéb ilyen
bagatell meghibásodások miatt. :) Aztán
következett az elsõ domb és Zsiga-bá egy
kicsit lemaradt. 4. kilométer után az elsõ
rövidtávos versenyzõt is utolértük. A
talaj kiváló volt az eddigi versenyekhez képest.
Már kezdtem örülni; végre egy nem-tolós
verseny! Egyre több emberkét elõztünk,
mígnem egy hosszabb jobbos visszafordítóban
"kicsit" nyálkás talajon elcsusszantam. Mint
késõbb kiderült Zsiga-Bá is hasonló
balett-mozdulattal vette be a kanyart. :) Aztán jött a
fekete leves: szinte ugyanolyan sár fogadott az erdõ
belsejében, mint szilváson, csak patakok
nélkül. :( Az elsõ tolós-cipelõs
emelkedõ után úgy gondoltam bõven
elég lesz nekem csak az elsõ kör, ha ilyen a
második is. Sajna a végére igazam lett, mert a
késésünk miatt kicsúsztunk a
limit-idõbõl, amit sehol sem publikáltak a
versenyzõkkel. Pedig addigra egészen belejöttem
és jól ment a csúszkálás és
sztem elég hamar be is értem a célba. Sajna a 3
óra 6 perc már túl sok volt. Nagy duzzogva
beálltam a sorba a bicajmosóhoz. Egyszer csak megjelent
sporttársam is és elmeséltük
élményeinket egymásnak és a többi
várakozónak. Mert rendesen kellett locsolni a bicajt,
mire megtisztult. Mindenki kellemesen elfáradt ebben a
dagonyában. Hazafelé még meglátogattuk
messzibe dolgozó ex-bicajos társunkat - Tocót, aki
még dolgozott. Õt is lefárasztottuk az
élményeinkkel. Némi
autópályázás és
sebességtúllépés :) után nagyon
hamar hazaértünk. Van egy tanulság, amit levonhatok
ebbõl a versenybõl: mindig megnézem a neten a rajt
idejét. :) Azért jó élmény volt.
Következõ verseny, amin részt vesz az egyesület
több tagja: Zsiga, Norbi, Pali - a balatonfüredi Kona Klub
rendezésében a Balaton Maraton. Én sajna
lakodalomban leszek, pedig tényleg szívesebben
tekernék velük..... :( Remélem valamelyikük
ír valami élménybeszámolót;
drukkolok nekik. Az azt következõ soproni viadalt
már nem hagyom ki, ott mutatkozik be, asszem
Roli-sporttárs és új bicaja. Már nagyon
várom a 25-ét. Remélem jó idõ
és kellemesen száraz pálya vár minket,
nehogy elvegye a kedvét újdonsült
versenyzõnknek. Addig is tekerjetek sokat. Mi is edzünk.
Viszlát legközelebb. [HZS]
Halihó mindenkinek!
Ez egy Beszámoló lesz Balatonlellérõl.
Még utolsó lehelletemmel írok egyet. Sikeresen
teljesítettük Palival az idény legkorábbi
versenyét, vegyes érzelmekkel. Már a kezdet is
nehéz volt, mert nehezen találtunk oda. Gondoltuk, ha a
verseny is ilyen lesz , akkor.... Sajna bejött a
sejtésünk. Én kétszer, Pali egyszer
tévedt el. Szerintem derekasan helytálltunk, hoztuk a
papírformát: edzetlenül Pali 5. én 8. lettem.
Az elsõ kör a feltérképezéssel telt
el, a másodikban már elõzgettük
egymást; hol én, hol Pali volt elöl. Aztán a
3. körben nagyon elfáradtam. El is tévesztettem egy
kanyart és ketten megelõztek. Pali is hozta, amit
elvártunk tõle: 2x esett . Szerencsére nem nagy
tempónál. Én 1,57,43 alatt tekertem le a
28,95km-es távot. Asszem ennyi volt, most pihizek egyet.
Sziasztok.
Ui.:Kár, hogy Zsiga nem jött el, meg a Norbi. :-( [HZS]
Hali Mindenki!
Köszönet azoknak akik eljöttek szurkolni. Jó
úgy beérkezni, hogy az ember fiáért
szorítanak. Sajna, egy nem a pályához
kötõdõ rossz hírem is van: Nono
meghúzódott, asszem egy ideig nem fog se edzeni, se
versenyezni. Õ nem is indult. Lehet jobban járt.... Sok
jót én sem tudok elmondani a
pályáról. A rosszak: 1.ilyen nehezen tolni
még versenyen nem kellett 2.ennyit cipelni még sosem
kellett 3.feladni versenyt sem.... Jók(?): 1.ilyennek is kell
lennie egyszer 2.azért túléltük nagyobb
esés nélkül 3.a kaja. Azt talán
elmondanám (tudom nem sokat javít a helyzeten), hogy ha
rövid távra (egy kör) nevezünk a 30-35. helyen
értünk volna be a 100 emberbõl. Annyira azért
nem keseredtünk el, készülünk a
"mégnehezebb" megmérettetésre -
Szilvásváradra. 77 Km a táv;
állítólag a legszínvonalasabb verseny
Magyarországon. Sajna ott már kevesebb szurkoló
lesz (mármint Marcaliból), de azért gondolatban is
buzdíthattok Talán az idõ és a talaj is
megengedi, hogy beérjünk. Addig is még edzünk
párat, lehet csak 1-et. Viszlát a következõ
blog-ig. [HZS]
Sziasztok!
Csak megnyugtatok mindenkit( már ha valaki idegeskedett
esetleg)a sarat cukorral sem szeretem a tejszinhab meg fosat. A
szilvásváradi képek helyettünk is
beszélnek, de nem árulnak el mindent. Zsóti lett
az "elsõ" és a Zsiga a "második" jómagam a
" harmadik", de sajnos a szilvásváradi
rendezõség ezt nem igy látta.Õk engem
egyáltalán nem láttak:(( Most írtam egy
panaszos levelet,hogy én nem viccbõl kentem be magam
sárral,oszt majd meglássuk.Elszakadt a láncom a
633-as srác rakta össze, Zsiga nagymacskába ment le
egy hegyen és nem nyávogott,de most nyalja a sebeit.
Zsóti is keresett valamit a sárba és csoda
történt!!! Én csak sasszéztam egyet de az nem
esés:)) A technikai adatokat szerintem Zsóti
szolgáltatja majd, remélem!!! Klassz vót!!! [Pali]
|
